A legfényesebb csillag

A Legfényesebb Csillag


„- Kicsi vagyok, székre állok, onnan pedig nagyot kiáltooook!!! Wááááá – ugrottam anyukám ölébe.
- Kicsim, még a végén megütöd magad!- nézett rám anya, szúrós szemekkel.
- Bocsánat! – szipogtam.
- Inkább futás a nappaliba! – mosolygott szeretett teljesen anya.
Berohantam a nappaliba, és a szemembe könnyek gyűltek.
- Ez csodálatos. – böktem ki.
- Boldog Karácsonyt Kicsim! – suttogta anyukám a fülembe.”

- Bella, hahó! Piros dísz mellé kérlek, ne tegyél piros díszt! – jegyezte meg húgom.
- Bocsi Alice, elbambultam.
- Nessie? – kérdezte egy lágy, megnyugvást keltő hang.
- Bella és Edward úgy gondolta, hogy lepjük meg őt, és Jacobot! – csiripelte Alice.
- Remek ötlet! – mosolygott szélesen a lágy hang tulajdonosa.
- Esme? – néztem kérdőn fogadott anyámra.
- Mondjad kedvesem! – kérlelt lágyan.
- Miért van ennyi teríték, hiszen mi nem is eszünk…
- Mi nem – mondta Alice nevetve. – de Renesmee és Jacob viszont igen.
- oh. – csak ennyit bírtam mondani.
- És most kivel van Nessie? – kérdezte Rosalie, aki a TV előtt bambult valami bugyuta hálaadási filmet nézve.
- Jasperrel! – válaszoltam.
Alice a semmibe meredt, tudtam mi történik, látomása van.
- Renesmee lassan hiányolni fog Bella! – nézett rám mosolyogva.
- Kell még valamiben segíteni? - kérdeztem
- Nem, menj csak!
- Köszi, Alice! Angyal vagy!
Majd sarkon fordultam, és már rohantam is az otthonomba. Nessie kötödése mindig is erősebb volt felém, mint bárki máshoz. Így, a tudattal hogy a lányom hiányol, új erőre kaptam és még gyorsabban futottam az erdőn keresztül.
Benyitottam a kicsi ház ajtaján, és meghallottam Jazz hangját.
- Na, és azt tudod kicsi Nessie, hogy a Jézuskának ki ad karácsonyra ajándékot?
- A Jézuskának? – kérdezte lányom, szájával egy nagy O betűt formálva.
- Igen.
- De hát, neki ott van a hatalmas piros puttonya, és abból bármit kivehet!
- Nem úgy van az Renesmee. – sóhajtott Jasper.
- A Jézuskának nem ad senki ajándékot. – Sétáltam be a nappaliba.
- Anyaaa!!! – ugrott Nessie egyből a nyakamba.
Leültem a kanapéra, és Renesmee-t az ölembe ültettem.
- Mi a Jézuska címe? – kérdezte lányom.
- A Jézuska az ablakodból viszi el a leveleket. – mosolygott Jasper.
- Én szeretnék adni neki valamit karácsonyra. – mondta kipirulva Nessie.
- A Jézuskának annyi is elég, ha minden este lefekvéskor az égre nézel, és az ő legfényesebb csillagára kacsintasz. – tanácsoltam.
- Rendben. – sóhajtott. – Hol vannak a többiek? – kérdezte Renesmee.
- Nem sokára átmegyünk hozzájuk. – simogattam Nessie arcát.
Jasper zsebében megcsörrent a mobilja. Felvette, és már le is rakta.
- Mehetünk is. – mondta kuncogva.
Fejemmel biccentettem egyet. Renesmee-t az ölemben vittem át a Cullen villához.
- Huh – lehelte Nessie, amikor letettem a hóba.
Jazz besétált a házba, mi pedig kint maradtunk Nessie-vel.
- Sziasztok. – éreztem egy hűvös leheletet a nyakamon.
Egyből felismertem illatáról.
- Apa. – bújt szerelmemhez lányom.
Edward megpuszilta Nessie homlokát, majd engem is magukhoz szorítottak.
- It’s Time Time Time!!! ( Idő van, idő van!! )- Táncolt felénk Alice.
Edward csak a szemeit forgatta.
- Szia, Alice! – mondta csilingelő hangon lányom.
- Gyertek már. – fogta meg Nessie csuklóját, és a házba kezdte húzni.
Mikor beléptünk, egy betű se mászott a szánkra, csak furcsa O betűt formált. Ámultunk – és bámultunk!
- Hé, hahó. Ég a villany? – kopogtatott Emmett a fejemen.
Mikor teljesen rá emeltem a tekintetem, csak akkor vettem észre, hogy Mikulás sapkát visel.
- Emmett, jézusom mi ez rajtad? – nevettem.
- Csak addig nevess, míg meglátod, Alice mit akar rátok adni. – gúnyolódott.
- Bella! Nessie! – vegyétek ezt fel. Nyomott a kezünkbe egy – egy angyalszárnyat húgom.
- Alice, ne! – kérleltük egyszerre.
- Kérlek, kérlek! – nézett ránk könyörgő szemekkel.
Végül belementünk Alice játékába és angyal szárnyakba körül „öleltük” a hatalmas karácsonyfát.
- Hahóóó gyerekek!! – rontott be Jacob.
- Már csak a bűzbomba hiányzott. – nyafogott Rosalie.
Jake, és Nessie megvacsoráztak, majd megtörtént az ajándékozás.
Mindenki odáig volt a saját „szerzeményétől”, vagy is az ő ajándékától.
Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megkaptam ajándékom :

- Tessék ez pedig a tiéd. - Adott át Edward egy kisebb ékszeres dobozkát.
Mikor kinyitottam elmondani se tudom mit éreztem. Szeretetet, örömöt, büszkeséget.
A dobozkában egy ezüst karlánc állt, és utolsó szeme a Cullen család címere volt. Szemem viszketetm, ha tudtam volna sírni, most biztos könnyeztem volna.
- Most már kézen foghatóan is a mi családunk tagja vagy. – mondta szerelmem.
- Köszönöm. – böktem ki.
- Mi köszönjük Bella. – válaszolta Esme.

Nessie Rose ölében aludt el. Halkan Rosalie mellé osontam, ő pedig átcsúsztatta kislányom a karjaimba.
Otthon szerelmemmel ágyikójába fektettük lányunkat, és egy- egy puszit nyomtunk homlokára.
- Anya, apa! – fogta meg kezünket.
- Igen?
Majd az ablakán át, az égre nézett, és a legfényesebb csillagra kacsintott.
- Köszönöm Jézuska. – mosolygott Renesmee. – Jó éjt!
- Jó éjt! – mondtuk Edwarddal egyszerre.
Majd átsétáltunk a saját szobánkba, és kényelmesen eldőltünk ágyunkon. Szerelmem testéhez szorítottam az enyémet. Ő pedig fülembe suttogta:
- Szeretlek.
- Boldog Karácsonyt Szerelmem – válaszoltam.

Majd egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk a szentestétől.