Songfic

Boldog évfordulót a BM-es blognak! Meglepetés az olvasóknak!:)

5db. Songfic-el készültem ajándékba mára! Aki nem tudja mi az a songfic:

1) Válassz egy/párosítást/szereplőt.

2) Indítsd el a zenelejátszódat véletlenszerű lejátszás módban.

3) Minden dalra írj egy rövid ficet. Ne csalj! Ne lépj át számokat, és csak addig írd, amíg a dal tart.

4) Készíts 10 ilyen drabble-t, és postold!

Látjátok, látjátok… van egy hiba az én ficeimmel. Nekem csak 5db van.

Ezért egy alkut ajánlok Nektek mára! 4 fic helye „eladó”! :D Az első 4 ember, aki a leghamarabb ír nekem megjegyzést a bejegyzéshez kérhet egy dalt, és egy párosítást én pedig megírom rá ezt a röpke pár soros „történetet”! Azért csak 4 hely szabad, mert egyet már elajándékoztam Nymphi-nek, de a többiek hajrá! Várom a komikat, előadókat- számcímeket, és a párosítást!

A helyek már elkeltek!!!! :)

Jó olvasást!:)

Puszi: Hencii

UI: Először írtam ilyet, szóval nem lettek valami jók! :S:)

Songficek

Jake/ Nessie

1. Muse – New Born (zene)

Sok mindent átéltünk már át szerelmemmel az életben. Rengeteg kihívás elé állatott minket az élet. Most mégis a közös házunk nappalijában ülve a kezemben egy fotóalbummal merengek a múlton. Jacobbal már több gyerekünk is született. Először két gyönyörű iker, Teddy és Stefani, majd Lily, és végül Dorothy. Sam és Emily kisfiát is mi neveltük fel, mert ők elhunytak. Amint a gyerekek felnőttek én is öregedni kezdtem. Felpillantok egy pillanatra az albumból, és Jake mosolygós arcával találom szemben magam.

- Hova tűntél mellőlem? – kérdezte és leült mellém.

- A gyerekek délután átjönnek, és hozzák az unokákat is – mondtam boldogan – gondoltam sütök sütit nekik.

- Elkényezteted őket is – csóválta a fejét.

- Dehogyis – tiltakoztam, és közelebb hajoltam az én ősz hajú férjemhez, hogy egy röpke csókban részesüljek.

2. Leona Lewis – Happy (zene)

„Amikor a szemedbe nézek, valahogy mást érzek. Mintha a világ összes szeretete simogatná az arcom. Eltűnik az összes gondolat a fejemből, és a tekinteted fogva tart. Egyelten pillantásodban látom az irántam érzett féktelen szereteted. Megváltoztattad az életem, megváltoztattál engem. Te mindig mellettem voltál, mióta élek. Mindent megkaptam tőled, amit csak kérhettem. Te voltál az én igaz barátom, a legféltettebb kincsem és titkom is egyben. Sok idő kellett, hogy rájöjjek, szeretlek. Nem akarok semmi mást soha többé, csak hogy te ölelj és szeress engem örökkön örökké! Cserébe ígérem, boldoggá teszlek az idő végezetéig, minden egyes pillanatban a Te Nessied leszek, a te egyetlen szerelmed, aki mindig melletted lesz. Míg világ a világ!” – mondtam végig az esküvői fogadalmam, s mire végeztem a könnyeim is elfogytak, s lassan potyogtak gyönyörű hófehér ruhámra.

3. Rihanna- Russian Roulette (zene)

Az örökös veszekedések, amiket egyikünk se gondol komolyan, de mégis bántjuk egymást. Én már nem bírom tovább. Fel kell mennem hozzá. De azzal mégis csak a büszkeségem sérteném, nem? Én vagyok a nő, én vagyok a sértődött. Neki az a dolga, hogy most kiengeszteljen engem. Mégse bírok itt ülni. Felállok, és felmegyek a közös hálószobánkba. Ő már alszik. Felsóhajtok, és leülök az ágyba. Nézem az arcát.

- Nessie – suttogja hirtelen, de a szeme csukva van. Biztos csak álmodik – szeretlek – mondja Jake. Nekem pedig hatalmasat dobban a szívem. „Én is szeretlek” – akarom mondani, de nem jönnek a szavak. Szerelmemhez bújok az ágyban, mellkasára hajtom a fejem, ő pedig átkarolja testem. Miért veszekedünk mi ennyit? Most tényleg megbántott, de nem tudok rá haragudni. Pedig lehet meg kellene leckéztetem. Áh. Miért szeretlek ennyire Jacob Black? – kérdem magamtól, és tudom erre egyszerű a válasz. Mert ő az én életem értelme.

- Én is szeretlek téged – puszilom meg forró bőrét, és hagyom, hogy egy álomvilágba repüljek.

4. Melanie Fiona- Give it to me right (zene)

Lily a középső lányunk Jake-kel mindig oda volt a mozgásért, a táncért így beírattuk őt egy tánciskolába. Had csinálja azt, ami takar, mi nem állunk az útjába. Én vittem őt az első táncórájára. A tanárnője nagyon kedves és aranyos volt. Lily pedig élvezettel csinálta az egészet. Minden erejét, és érzelmét beleadta az egészbe. A lépései, a ritmusérzéke páratlan volt. Csodálattal néztem lányom, és amikor magán érezte pillantásom csak magabiztosan rám vigyorgott, és csinálta tovább, amit a tanár mondott vagy mutatott. Hónapokkal később Lily-éknek versenyük volt, ahol az egész család szorított és izgult az ő csoportjáért. A lányom még külön szólózott is, én pedig csak tátott szájal néztem, amit csinált. Lenyűgöző volt. Imádta ezt csinálni, és büszke volt az eredményeire. Mi is büszkék voltunk rá. És amíg Lily-nek és Seth-nek se lett gyereke a lányom alázattal űzte legkedvesebb szenvedélyét, a táncot.

5. James Blunt- Goodbye my lover (zene)

Ég veled szerelmem. Ég veled barátaim. Ég veled régi életem. Vár rám valami új, de én nem akarom ezt az újat. Én nem akarok innen elmenni. De tovább kell állnunk, és Jake nem jöhet velünk. Úgy érzem, kettészakad a szívem, hogy meghalok a fájdalomban. Nem hagyhatom őt el. Nem tehetem, ő az életem, ő a szerelmem. Neki itt a helye, a falka mellett nekem pedig kutatnom kell anyáékkal. Kutatnom, hogy vajon mi lesz velem később? Én is örökké élhetek? És ha igen mire megyek vele? Az életem sohase lesz kerek, és egész nélküle. Kiszállok a kocsimból, és kopogok a házuk ajtaján. Ő kinyitja, látom a fájdalmat a szemeiben. „Nem hagyom itt”- jelentem ki magamban. A nyakába ugrok.

- Nem foglak elereszteni soha. Nem megyek el. Nem tudok nélküled élni- zokogom miközben átölelem a nyakát.

- Nessie nem kérhetem, hogy maradj – suttogja.

- És azt se hogy menjek, el- vágok vissza.

- De a szüleid… - a szavába vágok.

- Szeretlek, és ez a lényeg, nem akarok nélküled élni. Még egy napig se, érted?

- Szeretlek – mondja fojtott hangon, majd finoman, gyengéden megcsókol.

Hencii

Drusilla pályázatára írt novella - Szerelmes szerenád :)

Sziasztok!

Igazából már tegnap este megírtam ezt a novellát, csak nem volt már erőm feltenni.. nagyon fáradt voltam! :S De ma egyből suli után jöttem, és feltettem :)

Ezt a novellát Drusilla pályázatára írtam ami itt is olvasható lesz.

Emmett/Rosalie párosításban kellett írni és ezzel a címmel: Szerelmes szerenád.Na, jó olvasást, és ha lehet, kritikákat kérek!

Drusilla Pályázatára

Romantikus Szerenád

(Emmett szemszöge)

„Kedves Naplóm!

Még mindig várok rá, rá, aki majd egyszer fehér lovon, toppan be az életembe és gyönyörű tengerkék szemeivel levesz majd a lábamról. Az én szőke hercegemre. Várok, amíg csak kell. Türelmesen kivárom az időt, amikor eljön majd értem az én lovagom, addig is csókollak Kedves Naplóm.

Rosalie.”

Hangosan kuncogtam ezen sorok olvastán. Megfogtam a rózsaszín füzetet, amibe szerelmem ezeket írta és nevetve siettem le a nappaliba.

- Mi van a kezedben? – pattantak ki Rosie szemei.

- Oh, hogy ez – dobtam fel a magasba a naplót – a gardróbban találtam – rántottam meg a vállam.

- És mit keres nálad? – kérdezte dühtől szikrázó szemekkel.

- Hát… - kezdtem volna bele, de Rosie megszakított.

- Ugye nem olvastál bele?! – szűrte a fogai közt.

- Rosie.. baby.. Az úgy volt, hogy..

- Persze, lesett a földre és kinyílt magától, mi? – kérdezte savanyú hangon.

- Valahogy úgy – égből pottyant tökéletes válasz.

Rosalie gúnyosan felnevetett. – Én meg maga csipke Józsika vagyok, mit szólsz?

Végig néztem kedvesemen, majd magabiztosan megszólaltam. – Egyértelműen nő vagy, egy gyönyörű nő – láttam, hogy Rosalie szemei egy pillanatra ellágyulnak, majd ismét felvette a „durcás maszkot.”

- Ne próbálj most bókolni, előbb gondolkodnod kellett volna Emmett Cullen! 5 évesen írtam ezt, és az óta őriztem te pedig… – nem fejezte be a mondatát, mérgesen felrohant a hálószobánkba.

Hát ezt jól elszúrtam! – gondoltam magamban. Mire Edward felnevetett és Bella egyből ráemelte tekintetét.

- Mi olyan vicces? – kérdezte kíváncsian.

- Semmi kedvesem- simított végig Bella arcán.

Fúj, legalább ne előttem romantikázzatok! – nyögtem magamban. Mire Edward felmordult, és csak egy jó alapos letolásban részesültem.

- Mi legalább tudunk romantikázni, és nem vagyok olyan bunkó tuskó, hogy elolvassam a feleségem naplóját! Sohase tennék ilyet, mert tisztelem őt, de benned még ennyi sincs Emmett Cullen, jogosan mérges rád Rosalie szegény úgy érzi, hogy elárultad… Pont Őt, aki jóban, rosszban mindig melletted áll és a te pártod fogja. Most az egyszer igazat adok neki! Ez már túlment a határon Emmett! – morogta Ed.

- Tudom, igazad van! Jóvá fogom tenni, csak még nem tudom hogyan – sóhajtottam.

- Ugyan egy olyan móka mikinek, mint te percek kérdése és eszébe jut valami frappáns dolog – kacsintott rám Bells.

Hevesen ráztam a fejem, az ellenkezésem jeléül. – Nem, most komolyan nincs semmi ötletem.

- Emmett Cullen ne nyavalyogj már! Olyan vagy, mint egy kislány – szidott le

Kihúztam magam, és öklömmel megütögettem a mellkasom – Nem vagyok kislány! – mondtam büszkén.

- Akkor ne siránkozz itt, hanem engeszteled ki a feleséged! – mondta szigorúan Bella.

- Rendben anyu! – nevettem fel keserűen, mire Bella fintorgott egyet.

- A régi nevetős, mackós jókedvű Emmettet jobban csípem – kacsintott, de nem bírta sokáig, ugyanis hamar előtört belőle a nevetés.

- Kösz Bella, tudtam, hogy rád számíthatok – mondtam neki szívből jövő mosollyal – de ha most nem bánjátok, megkeresem a mi kis mitugrász húgunkat.

- Menj csak, és vigyázz mit teszel! – mosolygott Edward – Alice ma az elviselhetetlenebbnél is elviselhetetlenebb. – rázta a fejét.

Ha nem tudnám, hogy vámpír azt hinném, hogy menstruál. – nevettem magamban.

- Emmett! – morgott fel Edward, de láttam rajta, hogy elfojtja magába a nevetését.

- Jól van, jól van, megyek, megkeresem a mitugrászt.

Ezzel magára hagytam a gerlepárt, és felsétáltam ördögi húgom szobájába. Végig csak Edward szavai vízhangoztak a fejemben: „Mi legalább tudunk romantikázni, és nem vagyok olyan bunkó tuskó, hogy elolvassam a feleségem naplóját! Sohase tennék ilyet, mert tisztelem őt, de benned még ennyi sincs Emmett Cullen, jogosan mérges rád Rosalie szegény úgy érzi, hogy elárultad… Pont Őt, aki jóban, rosszban mindig melletted áll és a te pártod fogja. Most az egyszer igazat adok neki! Ez már túlment a határon Emmett!”

Edwardnak igaza volt, túlléptem egy határt, amit nem lett volna szabad. Rosaliet, a szerelmemet a legféltettebb kincsem az életemben megbántottam, mélységesen megbántottam. Észre se vettem, és már Alice ajtaja előtt álltam, halkan kopogtam hármat és vártam, hogy a kis kobold ajtót nyisson. Oh, Istenem könyörgöm, csak ne most legyen akcióban Jasperrel, mert akkor egyhamar nem tudok vele beszélni – könyörögtem magamban.

- Mit akarsz Emmett? – kérdezte kicsit sem barátságosan Alice.

- Neked is szia Húgi! – mosolyogtam rá – Nem beszélhetnénk odabent? – kérdeztem.

- Láttam mit tettél, és ne várd hogy én is a nyakadba ugorjak a hír hallatán… - húzta el a száját.

- Én nem is vártam ezt… - dadogtam.

- Akkor mit akarsz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Hát, segíts, kérlek! – néztem rá bűnbánó tekintettel.

Alice idegesen felnevetett. – Ezt most komolyan gondoltad Emmett? Ezek után?

- Kérlek, Alice… megbántam, amit tettem és ki szeretném engesztelni a feleségem – sütött le a szemeim.

Hangosan kifújta a levegőt, végül megkérdezte: - És van valami ötleted? – hangja még mindig fagyos volt.

- Nem, nincs – ráztam a fejem.

- Oh, el se hiszem – húgom meglepődve nézett rám – Semmi nem juta az eszedbe – majd szemei ismét villámokat szórtak – Persze az eszedbe jutott, hogy beleolvass Rosie naplójába! – morogta.

- Alice.. – kezdtem volna bele, de ő leintett.

- Majd ha lesz valami terved, akkor keress meg – és bevágta orrom előtt az ajtót.

Szomorúan leballagtam a nappaliba és leültem a kanapéra. Edward és Bella már nem volt ott, biztos elmentek vadászni. Egyre csak törtem és törtem a fejem. Már apró pici szilánkokban heverhetett a nyakamon.

A napló! – kiáltottam fel magamban. Hát persze, amit utoljára olvastam benne. A szőke herceg fehér lovon.

- Már azt hittem, soha nem fogsz rájönni – száguldott le az emeletről húgom és bohókásan megforgatta a szemeit.

Boldogan magamhoz húztam Alice-t és szorosan átöleltem, majd a fülébe súgtam: - Köszi.

- Nehogy azt hidd, hogy mindent elfelejtettem – ingatta a fejét.

- Értem én – vigyorogtam – De köszönöm!

- Jó, jó .. elintézek mindent, neked csak annyi lesz a dolgod, hogy nyolc órára a ház előtt várj majd rám – mondta és köddé vált.

Vissza leültem a kanapéra és boldogan merültem gondolataimba. Nagyon remélem, hogy tényleg sikerül az amit elterveztünk Alice-el. Remélem szerelmem meg fog bocsájtani, és újra élhetjük a mi szerelmes életünket- a magunk módján. Az idő nagyon lassan telt, és én egyre csak idegesebb lettem. Ami tőlem nem volt megszokott, általában észre se vettem az idő múlását, de most szinte kézzel fogható volt a feszültség a levegőben. Jasper sétált le a nappaliba.

- Huha, mi történt veled bátyus? – kérdezte, és szinte azonnal megéreztem magam körül a nyugalom tengerének édes hullámait.

- Kösz, ez most rám fért – mosolyogtam fivéremre.

- Nincs mit – rántotta meg a vállát, és leült mellém. – Hallottam mit műveltél – rázta meg a fejét.

- Jazz most nem kell a katonás kioktatásod! – morogtam rá.

- Nem is akartalak kioktatni.. – mondta – na, jó, talán egy kicsit – nevette el magát.

Újból az órára pillantottam, 2 perc és nyolc lesz, felpattantam a kanapéról és szinte kitéptem a bejárati ajtót akkora hévvel nyitottam ki. Kisétáltam az udvarra, és akkor meglátta egy gyönyörű fehér lovat.

- Huhh Alice, varázsló vagy – mondtam.

- Köszi – szökdécselt mellém tündöklő mosollyal húgom és valami ruhaféleséget adott a kezembe.

- Ez meg mi a fene? – kérdeztem.

- Azt hiszed, ebben a ruhában úgy festesz, mint egy lovag? – kérdezte nevetve – Vedd már fel! – utasított.

Felszaladtam az emeletre, majd vissza le abban a fura ruhában. Úgy éreztem magam, mint valami cirkuszból szabadult őrült.

- Alice nevetségesen festek – nyögtem halkan.

Húgom csak dörmögött valami olyasmit az orra alatt, hogy „fogjam már be, úgyse értek én semmit a divathoz.”

- Már csak ez – a fejemre rakott egy vállig érő szőke parókát. – Kész vagy – bólintott.

- Meg se merem magam nézni.

- Emmett - kiáltott rám mérgesen.

- Jól van, jól van – emeltem fel a kezem megadóan.

- Na, menj, pattanj a lóra és menj vele a szobátok ablaka alá.

Felültem a lóra, és elsétáltam vele Rosalie ablaka alá. Majd halkan énekelni kezdtem.

„Érted dalol a szívem, hallgasd, mit mesél,

A szerenád, dalol a szívem, csak rólad beszél!

Száz éjszaka várlak, örökre szívembe zárlak,

Én mindig itt leszek, és vigyázok rád!

Érted szól ez a szerenád, átvirrasztom az éjszakát,

Álmodoztunk, csak mi ketten, ha kell, száz évig én várok rád!

Érted szól ez a szerenád, átvirrasztom az éjszakát,

Álmodoztunk, csak mi ketten, ha kell, száz évig én várok rád!”*

Rosalie kinyitotta az ablakot és kinézett, szemei találkoztak a tekintetemmel.

- Meg tudsz bocsájtani? – kérdeztem.

- Gúnyt űzöl a naplómból – mutatott a ruhámra – és még azt kéred, bocsássak meg?

- Rosie.. – kezdtem volna bele a magyarázatba, de kedvesem becsapta az ablakot.

Leszálltam a lóról, és az erdő felé vettem az irányt. Futottam, mint egy őrült. Mintha menekülnék valami elől, igen menekült a fájdalom elől. Rosalie-t annyira megbántottam, hogy egy évtized se lesz elég, hogy kiengeszteljem. Évtized? Évszázad! Csak futottam, és futottam ha az utamba került egy fa az az ő baja volt, könyörtelen voltam. Nem érdekelt semmi, csak hogy egy kicsit kitisztuljon a fejem. Megálltam egy fa tövébe. Mélyen beszívtam a levegőt és elszámoltam magamban háromig. Lassan kinyitottam a szemeim és megpillantottam magam előtt életem szerelmét.

- Rosalie? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- „Érted dalol a szívem, hallgasd, mit mesél,

A szerenád, dalol a szívem, csak rólad beszél!

Száz éjszaka várlak, örökre szívembe zárlak,

Én mindig itt leszek, és vigyázok rád!

Érted szól ez a szerenád, átvirrasztom az éjszakát,

Álmodoztunk, csak mi ketten, ha kell, száz évig én várok rád!

Érted szól ez a szerenád, átvirrasztom az éjszakát,

Álmodoztunk, csak mi ketten, ha kell, száz évig én várok rád!”* - énekelte kedvesem.

- Azt hittem.. – kezdtem volna bele. Elegem van mára ebből, mindenki a szavamba vág! – durcáskodtam magamban.

- Te is elkövettél valamit, így én is megjátszottam, hogy a romantikus szerenádod hidegen hagyta a szívem – mondta csillogó szemekkel.

- Tessék? – kérdeztem.

- Ugye nem gondoltad, hogy komolyan mondtam azt, amit az ablakban…?

- De – vágtam rá azonnal.

- Akkor nem jól gondoltad –simított végig arcomon.

- Szóval megbocsájtasz? – kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon.

- Az én szőke hercegemnek bármikor! De ez a paróka nem áll valami jól – levette rólam a szőke tincseket – És ez a ruha se – letépte a felsőmet.

Nekem több se kelet Rosie ajkaira tapasztottam az enyémeket, és átengedtem magam az édes vágyainknak. Elkezdtem a nyakától lefelé csókolni és minden egyes csók után azt mondtam: Szeretlek. Ebben az egy szóban benne volt minden, ami most körülölelte elmémet: Szerelem. Szerelmes voltam, vagyok és mindig is leszek a világ legcsodálatosabb teremtésébe, belé, aki első pillanattól kezdve levettem a lábamról.

- Szeretlek – nyögte Rosie, amikor szerelmünk végleg beteljesedett.

- Én is kicsim mindennél jobban – simítottam végig hibátlan arcán.

Majd Rosalie csillogó tekintetébe temettem magam.

*Márió : Szerenád

Puszi: Hencii

DÍJ

Blogger Díj:


1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!

- 1. Kész. :D

- 2. ♫ Gréti ♥ - től kaptam, ezzel beragyogta a napomat. :)

- 3.Kérdések: Kedvenc
...íróm: Stephenie Meyer, J.K. Rowling
...könyvem: Twilight saga ill. J.K. Rowling Harry Potter(mindegyik xD)
...ételem: Tejszínescsirke barnarízzsel :P
...italom: Cola- málna turmix :D
...színem: Fekete; Píros; Rózsaszín.. és minden élénk vidám színt szeretek :)
....énekesem: - nincs kedvenc
...énekes nő: Jesszus jó kérdés :D Sok van :D
...Eggyütes: Uf... hát nem tom sokat szeretek :)
...Dj: Tiesto
...színészem: Taylor Lautner, Pierce Brendan Brosnan
...mozi film: Step up- ez felejthetetlen volt... és New Moon és Harry Potter :D(Természtesen csakis Gilisztás(xD)Mircivel közösen nézni:$$:D)
...sorozat: Szívek Szállodája, Jóbarátok, Barátok közt, Született feleségek, Grace klinika, CSI(mind a három) és Bűbájos Boszorkák
...dalom: David Guetta- Memories
...hangszerem: szintetizátor
...Hónap: Március
...nap: csütörtök ill. péntek :) meg persze minden nap amikor jó kedvem van.
...évszak: Tavasz, mert ilyenkor még nincs döglesztő meleg, de nem is fagyunk meg :P
....napszak: éjjel - alkonyat ;)
...sport: Tánc, és spinning :)
...bloggerem: mindenki akinek olvasom a blogját...
...kommentelőm: Minden eggyes kommentelő aki megtisztel azzal hogy ír pár sort... és persze Krisztu, aki szinte a kezdetektől mellettem áll :)
...Kedvenc idézet: "Jobb megtenni és megbánni, mint nem megtenni és megbánni"


Akinek én szeretném adni:

Menendkinek, aki szeretné :) És akiket már felsoroltam a többi blogomon :)

Boldog Szülinapot!

Sziasztok!

Ezt a novellát Nymphinek ajánlom a születésnapja alkalmából.:)

Kérlek nézzétek el a hibákat, 23:30-kor még ezt írtam..és elég álmos voltam már!:D

Sok Puszi nektek!!!:):)

Meglepetés

(Nessie szemszöge)

Pelenkás korom óta ugyanaz a felállás. Jacob mindig tudja, hogy mire van szükségem – megjegyzem, ami a legtöbbször nem jelent többet ment Ő saját maga – és emlékszik minden rezdülésemre. Neki mindig sikerült mindennel meglepnie engem, és mindig a kedvemben járnia. Megajándékozott két gyönyörű gyermekkel is, akiknek felelősségteljes apukájuknak bizonyult. Végre saját kis családunk is élhette a boldog, felhőtlen életet. Öröm folyamokon egy csónakban ringatózva, dalolva borulnánk egymás nyakába. Vissza akartam adni szerelmemnek a boldogság szikráját, hiába volt Ő önfeledt, mégis meg akartam lepni valamivel ezen a különleges napon. Sohasem voltunk a bulik hívei - melyet Alice néni sajgó szívvel elkönyvelt magában – mégis szerettünk egymás társaságában osztozkodni. Annyi minden történt velünk az elmúlt hónapokban… a viharfelhők is szebben festhettek a fejünk felett, mint mi magunk. De leküzdöttünk mindent. Együtt. És most, hogy a nap előbújt a felhők mögül és újból beragyogja az életünk a légkör fagyos hangulatát is felmelegítve magával ragad és a minket is megbabonáz a boldogság.

A Black ház nappalijában ücsörgök a kezemben görcsösen szorongatva egy foto albumot. Az albumban szereplő képeken a mi családunk szerepel. Egészen a Cullenektől a Blackekig. A két szemben álló család mostanra egy kis szimpátiát nyert egymás között. Ugyan az ellenségeskedés még valamelyest ott maradt, de még se úgy tekintenek egymásra, mint a háborús felekre. Mennyi titkot rejt a világ, sok mindent melyekről a mugliknak fogalmuk sincs. Egyszerű halandók, kik nem tudják, hogy az utcán a szembe jövő jóképű srác lehet, hogy át tud változni nagy szőrős vérfarkassá. Ártalmatlanok a világra nézve, ha békés szándékkal élnek. Annyi minden van ezen a világon, melyekről még jó magam se tudok, és bele se akarok gondolni. Most a legfontosabb az, hogy szerelmemnek örömet szerezzek.

- Stefani! – kiabáltam, mire kislányom előttem termett. Kislányom, aki már nem is olyan kicsi. Most kb. egy 6-7 éves lánykára saccolnék, ha meg kellene mondanom az életkorát.

- Igen mami? – kérdezte lágy dallamos hangon.

- Segítesz nekem egy kicsit?

- Miben? – húzta fel szemöldökét.

- Tortát sütni – mosolyogtam.

- Rendbeeeeen! – kiáltott fel Stef.

- A bátyád merre jár? – érdeklődtem.

- Apuval van… szerintem elaludhattak – rántotta meg a vállát lányom.

- Rendben – válaszoltam majd elindultam a konyhába.

Előkészítettem mindent a sütéshez, összekevertem a csokis piskótát és a krémet is. Stefani ügyesen segédkezett nekem a munkában és közös erővel egy fantasztikus süteményt tudtunk gyártani. Miután elkészült a torta beraktuk a hűtőbe és eltakarítottuk a sütés nyomait a konyhában. Mire pont végeztünk Jake sétált ki a hálóból hatalmas ásítás kíséretében. Leguggoltam Stef mellé és hátulról átkaroltam. Szerelmem elénk lépett és kacarászva megszólalt:

- Miben sántikáltok kisegerek?

- Egerek? – nevetett fel Stefani, mire Jacob leguggolt előttünk és megtörölte Stef lisztes orrát.

- Valami manó nyomot hagyott a nózitokon – Stefanival összenéztünk.

- Ez olyan lányos dolog – mondtam végül.

- Stef, kicsim keltsd fel a bátyádat is… - mosolygott lányunkra szerelmem.

- Rendben! – sikított fel és rohanni kezdett a hálóba.

Jacobbal felálltunk és közelebb rántott magához.

- A te orrod is fehér – puszilta meg a nózim Jake, mire én eltoltam magamtól.

Jacob értetlen képet vágva fürkészte arcomat. Mielőtt bármit is mondhattunk volna egymásnak Stefani és Teddy rohant egyenest felénk.

- Jó reggelt álomszuszék! – öleltem magamhoz fiam. Ő pedig a fülembe súgta.

- Tegnap Alice néni itt járt, amíg aludtatok és azt üzeni, hogy a gardróbban vár rád egy meglepetés meg odaadta a képet, amit Stefanival adunk apunak. – hadarta gyorsan.

- Köszönöm – leheltem egy lágy csókot Teddy homlokára.

- Üzenj a húgodnak gondolatban, hogy vigyétek ki aput a kertbe, és ha azt kiabálom Jöhettek, akkor gyertek be vele! – suttogtam a lehető leghalkabban fiam fülébe.

- Rendben- bólintott, majd láttam, hogy Steffel összenéznek, és egyszerre kiáltják fel:

- Apu gyere ki velünk játszani!!!- fogták meg apjuk kezét.

- Rendben – adta meg magát Jacob és elindult a két is virgonccal a kertbe.

Én kikaptam a tortát a hűtőből és ráraktam pontosan 35 gyertyát. Majd lekapcsoltam a konyhában a villanyt és meggyújtottam a gyertyákat.

- Jöhettek!!! – kiabáltam, mire Stefani és Teddy berohantak és mellém álltak. Közösen énekelni kezdtünk Jacobnak.

- Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod

Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot

Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod

Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán

Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot...

Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél

De minden évben eljön a nap, amikor születtél

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

||: Boldog, boldog, boldog születésnapot... :||

Jake könnybe lábadt szemmel közelített felénk.

- Fújd el – mondtuk mind hárman egyszerre a gyerekekkel. Jacob elfújta a gyertyákat és mindenkit szorosan magához ölelt.

- Boldog Születésnapot! – mondták a kicsik és egy becsomagolt téglalap alakú dobozt adtak apjuk kezébe. Szerelmem letépte róla a papírt és meghatódva nézte az ajándékát, mi nem volt más, mint közös családi kép egy saját kézzel készített képkeretben.

- Köszönöm – ölelte magukhoz a gyerekeket és egy egy puszit nyomott az arcukra. Ekkor viszont Alice rontott be az ajtón.

- Teddy, Stef indulás! – kiáltotta mire a gyerekek rohanni kezdtek az erdőben. Alice rám kacsintott majd távozott, én pedig értetlenül néztem nénikém hűlt helyét. Majd eszembe jutott amit Teddy mondott és besétáltam a gardróbomba ahol egy új ruhászacskó várt rajta egy címkével.

„Kedves Anyuka! A Cullen tanács úgy vélte megvitatni, hogy önöknek is kijár egy éjszakányi pihenés, így a gyerekek ma a Cullen házban alszanak és egy kis plusz ajándéknak valami kéket is hagytam…” Alice.

Már megint az adósod vagyok Alice! Kizipzáraztam a táskát és a szemem kikerekedett a látványtól. Egy fehér- kék fűzős fehérnemű szett állt benne. Ámulatba ejtett ez a darab és mihamarabb magamra varázsoltam, majd besétáltam a hálóba ahol Jacob az ágyon bámulta a plafont.

Lélegzet visszafojtva emelkedtem fölé és édesen a fülébe búgtam:

- Boldog Születésnapot Édes! – majd forró csókot leheltem ajkaira…

Sejtelmes nap

Sziasztok!!:)
Köszönöm szépen a több mint 20.000 látogatót a Brilliant Moon-on :):):)
Írtó hálás vagyok! :)

Ezt a novellát Krisztuhnak!♥ ajánlom. :) Köszönöm neked a rendszeres véleményeket, és azt is, hogy néha meg hallgatod a nyavajgásom :D(L)

Na de a novella..
Jasper+ Nessie novella lett, hiszen ez volt a kövi, amit megszavaztatok még multkor ;) Jó olvasást.. komikat kérek!

Sejtelmes nap

(Renesmee szemszöge)

Mint minden nap, ez is egy esős délutánnak nézett elébe. Jacobnak járőröznie kell La Push- ban, én pedig kettesben hagytam anyát és apát. Nekik is kell az egyedül lét, ahogy nekem is. A Cullen házban sem tolongtak a családtagok. Alice és Rosalie vásárolna mentek, míg Carlisle a kórházban volt, Esme pedig hozzá sietett megakarta, lepni nagyapát. Emmett is vásárolni ment. A mai nap egy különleges nap. Ma van a szerelem napja. Valentin nap.

Jasper bánatos arcot vágva ballagott le a lépcsőről. Majd lehuppant mellém a kanapéra.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Nem tudom, hogy lepjem meg Alice-t. – forgatta a szemeit – Bármi eszembe jut, ő már tud róla. – sóhajtotta, mire én elnevettem magam. – Ez nem vicces – ingatta a fejét, de láttam, hogy szája szélén mosoly bujkál.
- Van egy ötletem – kacarásztam.
- Remek – húzta el a száját Jazz.
- Most meg mi rosszat mondtam? –néztem rá megdöbbenve.
- Alice már biztos látta – láttam, hogy szemeit a plafon felé emelte.
- Megfeledkeztél valamiről – nevettem újra.
- Még is miről? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Mire én megkopogtattam a feje tetejét. – Hahó! Van ott bent valaki?
- Most, hogy így kérded… - gondolkodott el egy pillanatra Jasper, majd mérges pillantásom látva abbahagyta. – Hú. Pont úgy tudsz nézni, mint apád és anyád egyszerre… ez már szinte égeti a bőröm – hahotázott.
- Hm… ez érdekes, vajon véletlen, vagy pedig azért van, mert a lányuk vagyok? – kérdeztem vigyorogva.
- Kitudja – rántotta meg a vállát Jazz.
- Na, érdekel az ötletem vagy sem?
- Alice úgyis látta – rántotta meg a vállát.
- Oh, Jasper – kiabáltam rá mérgesen – Elfelejtetted, hogy Alice az én jövőm nem látja?

Jazz értetlenül nézett rám, de aztán felcsillant a szeme, és arcára ravasz mosoly ült ki. Végre kapizsgálja, hogy miről beszélek. Néha lehetetlen egy nyelvet beszélnem családommal. Jasper mosolya hirtelen eltűnt arcáról, és ismét a bús- komor képe jelent meg.

- Most meg mi a baj? – kérdeztem mérgesen. Istenem, tényleg ilyen nehéz eset lenne ez a hapsi?
- Nem kérhetem tőled azt, hogy egésznap velem legyél, főleg ma nem. Biztos Jacobbal szeretnél lenni – mosolygott halványan.

Igen, tényleg szerelmemmel szerettem volna lenni, de ez mind lehetetlennek bizonyult, hiszen neki is vannak kötelességei és nekem is. Nem csünghetünk mindig egymás nyakán.

- Hahó, Nessie! Itt vagy? – integetett szemem előtt kezével Jazz.
- Igen, persze – mosolyogtam – Amúgy, nagyon szívesen veled tölteném a napom. Jacobnak járőröznie kell – rántottam meg a vállam.
- Sajnálom – mondta őszintén.
- Nem gond – hazudtam, mert igenis gond volt. Azzal nem volt semmi problémám, hogy Jasperrel kell lennem ma, mert imádtam őt. De miért pont ma nem ér rá Jake? Ez nem fair.
- Érzem – kacsintott rám ravaszul Jasper. Mit forgat a fejében?
- Bocsi – nevettem fel. – Szóval, mivel szeretnéd meglepni Alice-t? – kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon.
- Hm, nem is tudom – gondolkodott el.
- Nekem lenne egy ötletem – kacsintottam Jazz-re.
- Hadd halljam – kérlelt csillogó szemekkel.
- Mit szólnál – kezdtem bele – Sakkoznátok egyet Alice- el…
- Úgyis ő nyerne – vágott szavamba Jasper.
- JASPER – kiabáltam rá mérgesen – Szóval, melletted lennék, és akkor esélye se lenne nyerni. És ha megnyerte, de csak akkor megkapja a jutalmát.
- És mi a jutalom? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Mit szólnál 2 repülőjegyhez? – ajánlottam.
- És hova menjünk? – kuncogott.
- Mindent én találjak ki? Jasper, légy egy kicsit kreatív! – szóltam rá.
- Bocsánat, anyuci – nevetett ördögien – Mit szólnál… mondjuk…
- Párizs? – ajánlottam végül, amikor megelégeltem Jazz hahotázását.
- Remek ötlet kicsi lány – vigyorgott Jasper.
- Akkor, látogassunk meg egy utazási irodát – pattantam fel a kanapéról.

Jasper követte mozdulatom, felkapta apa Volvo-jának kulcsát, és megindultunk a garázs elé. Az ezüstszínű csodajárgány békésen „szunnyadt” a helységben. Bepattantam az anyósülésre, Jazz pedig a vezető oldalára.

Mire feleszméltem, már Port Angeles városka tábláját pillantottam meg. Ennyire elbambultam volna? Jasper leparkolt az utazási iroda előtt, ide jövünk mindig, ha „nyaralni” kívánunk menni. Ki szálltam a kocsiból, és kecsesen az iroda felé vettem az irányt. Jazz kinyitotta előttem az ajtót, majd besétált utánam a fülledt kis szobába.

- Jó napot! – szólt udvariasan egy vékony barnahajú hölgy.
- Jó napot – köszöntem a legbársonyosabb hangomon.
- Szép jó napot! – köszönt Jasper is édes- mézes mázos vámpír hangon. Igen, a családom tudta, hogy vegye le az embereket a lábukról.
- Miben segíthetek? – a hölgy még nem tekintett felénk, valami papírt írt alá épp. Majd felemelte fejét, és szája széle mosolyra görbült- Oh, Mr. Hale és Ms. Cullen – üdvözölt újra minket Selena, igen Selena ez volt a nő neve.
- Repülőjegyet szeretnénk – vigyorogtam.
- Hova utazik a család? – mosolygott Selena is.
- Párizsba. – felelte csillogó szemekkel Jazz.
- Rendben, egy pillanat – valamit bepötyögött a számítógépbe – Kész is van. Kártyával fizet Jasper? – kérdezte egy kis idő múlva Selena.
- Persze – nyújtotta át bankkártyáját Jazz.
- Készen is vagyunk – adta át a jegyeket Selena.
- Köszönjük – mondtuk egyszerre Jazz-el. – Viszlát!
- Viszlát! – szólt utánunk az ember hölgy.

A haza út csendesen telt, valami Rock and Roll szám szólt a rádióban, amit Jazz kívülről fújt. Már csak a házat kell átvarázsolnunk, amikor hirtelen eszembe jutott valami, és hatalmas jókedv hullám söpört át testemen.

- Minek örülsz ennyire? – kérdezte meglepetten Jasper.

- Majd otthon elárulom – nevettem tovább.

Mikor beléptünk a házba, egyből berontottam a nekem kialakított szobába, és hatalmas papírokkal, és ollóval tértem vissza, na meg persze ragasztóval.

- Mire készülsz Nessie? – húzta fel a szemöldökét Jazz.
- Csináljunk egy életnagyságú sakktáblát – mondtam lelkesen.
- Egyre jobb ötleteid vannak – kuncogott fel.
- Akkor lássunk neki – nyomtam Jasper kezébe egy ollót, és papírokat.

Jasper nem vacakolt sokat, vámpír gyorsasággal megoldotta a feladatot, és diadalmasan mosolygott rám.

- Készen vagyok – jelentette ki büszkén.
Mire én is vámpír gyorsaságommal kivágtam, és megcsináltam a bábukat.
- Én is – kacsintottam Jazz-re.

Épp, hogy elhelyeztük a nappaliban a gyártmányunk Alice és a többi családtag lépett be az ajtón fülig érő szájal. Jasperrel egymásra néztünk, és bólintottunk.

- Végig melletted leszek – biztosítottam őt, hogy Alice-nek még alkalma se lehessen a csalásra.
- Sziasztok – szökkent mellénk Alice. – Mit csináltatok? – kérdezte izgatottan.
Jazzel megrántottuk a vállunkat.
- Alice, édesem – szólt selymes vámpírhangon Jasper – Lenne kedved játszani velem? – pillantott az óriási sakktábla felé.
- Hát persze – kuncogott ördögien nagynéném.
Jasperrel a sakktábla egyik végébe álltunk.
- Hé! Erről nem volt szó – nyögött fel Alice.
- Mi a baj kedvesem? – kérdezte Jazz.
- Hát…Nessie..
- Oh, sajnálom Alice – nevettem fel.

A „csata” hosszú időt vett igénybe, Alice még így is nagyon jól játszott, de mivel Jasper átszerette volna adni kedvesének szánt ajándékát, így az utolsó pillanatban elhátráltam Jasper- től. Mire Alice elé tárult a jövő, és megtette a végső lépést. Legyőzte Jazzt.

- Azt hiszem nyertem – jelentette be büszkén nénikém.
- Remek voltál – búgta immár Alice fülébe Jasper. Mire nagynéném édesen felnevetett.
- Mi a jutalmam? – kérdezte olyan tipikus kiskutya szemekkel.
- Azt meg kell keresned – mondta Jasper, mire én meglepődtem. Erről nem volt szó.

Alice felszaladt az emeletre, majd vissza le a kezében egy hatalmas vörös rózsa csokorral, és egy borítékkal.

- Köszönöm – szorította magához férjét.
- Boldog Valentin napot kedvesem – ölelte magához Jasper Alice-t.

Magukra hagytam őket, és felsétáltam kicsit szomorkásan a szobámba. Most még jobban hiányzott Jacob. Annyira szerettem volna én is átadni neki az ajándékom, melyről még csak apa és anya tudott. Eldőltem az agyamon, és kezem a hasamra tapasztottam. Már az alvás szélén jártam, amikor egy meleg kezet éreztem karomon. Szemeim kipattantak, és boldogan ugrottam szerelmem nyakába.

- Szia édes – köszönt Jake.

- Szia – mosolyogtam őszintén.
- Boldog Valentin napot kicsim – suttogta a fülembe. Édes lehelete megbénította érzékszerveim.
- Neked is – mondtam kipirulva. – Van egy meglepetésem.
- Igen, és mi az? – kérdezte ragyogó szemekkel.

Jacob meleg kezét a hasamra tettem. – Hát, bővül a családunk – mondtam szikrázó mosollyal.
- Ez csodálatos! – ölelt még jobban magához szerelmem.

Én pedig boldogan nyugtáztam ezt a napot. Hiszen minden sikerült, amit elterveztem. Boldog voltam, igazán boldog. A szerelmes vizek tengerén eveztem egy csónakban Jacobbal.

Puszi: Hencii(:♥

Sose lehetsz biztos a sorsodban...

Itt van, a meglepi!!:):P Remélem tetszeni fog!!
Van 3 személy, akiknek szívemből ajánlom ezt a novellát.

Először is: Helguusnak!!(L) Hiszen, neked írtam szinte ezt a novellát. Te kérted Jake szemszögét. Nesze neked kicsi pogácsám:D Nagyon imádlak(L)

A második személy: Nymphi!:) Hiszen nélküled meg se születhetett volna Jacob szemszöge!:D Remélem azért tetszeni fog. Őszinte véleményt várok ;)

És a harmadik : Aby! Drága nővérkém, köszönöm a rengeteg támogatást! Imádlak(LL)

Ez életem első olyan írása, amely Jake szemszögéből született. Szóval kérek szépen SOK kritikát.. szeretném tudni, hogy nektek hogy tetszett.
Köszönöm a 36!! Rendszeres olvasót. Imádlak titeket(LLL)

Sose lehetsz biztos a sorsodban…

(Jacob szemszöge)

Az élet rengeteg titkot foglal magába. Számtalan lehetőséget, számtalan érzelmet. Van, hogy azt hiszed, a sors meg van átkozva, hogy nincs értelme tovább élned, mintha a világ ellened fordult volna. Csak lebegsz az élet tengerén, és várod, hogy egyszer csak történjen valami, hogy jöjjön egy nem várt fordulat, egy esemény. Vagy akár söpörjön el egy hullám. Csak történjen már valami.

Én kaptam egy lehetőséget az élettől, egy személyt, ki beragyogta életem. Megváltoztatott mind téren. Ő volt maga az önzetlenség, a jószívűség, a csodálatos nőszemély.

Lenéztem kedvesem kezére, és megpillantottam a gyűrűt. Az eljegyzési gyűrűt. Szerelmem álmoskásan pislogott, és a repülőgép ablakán nézte a tájat. Útban voltunk a nászutunkra, a természetfeletti helyre repültünk. Ahol Nessie élete kezdődött.

Féltem ettől az estétől. Tudtam, hogy Nessie-ben nem tehetek kárt, de mi még sose voltunk Úgy együtt. Persze a suliban tartottak felvilágosítást, de ez akkor is más volt. Most tényleg megszűnhet a kettőnk közti a távolság, hiszen már nem csak lelkileg, hanem testileg is egyek leszünk.

- Mennyi az idő? – kérdezte egy nagy ásítás közepette szerelmem.
- Este van.. olyan hétóra körül.. –válaszoltam kaján vigyorral a képemen.
Nessie hangosan kifújta a levegőt.
- Mi a baj? – simítottam végig arcán.
- Akkor még egy kis idő, mire oda érünk Esme- szigetére.
- Nemsokára a reptéren leszünk, onnan pedig már csak a hajóút van hátra. – mondtam.
Kedvesem bólintott.
- Aludj… - nyomtam egy csókot Nessie feje tetejére.
- Hosszú lesz az éjszaka – mosolygott szerelmem.
- Tudom – mondtam, és hangomból csak úgy áradt a nyugodtág.

Pedig korántsem voltam nyugodt, sőt, majd szétvetett az ideg. Talán tényleg ez lesz a megfelelő alkalom? Mi lesz, ha valamit elrontok, ha fájni fog neki. Azt soha se bocsájtanám meg magamnak.

Istenem, Jake szedd már össze magad – szólt rám a belső énem. És teljesen igaza volt. Csodálatos estét fogok eltölteni Nessie-vel.

***

A szigetet bevilágította a hold halvány fénye. Telihold volt. Aggodalmasan tekintettem a víz felé. Már csak párperc – gondoltam. A meleg, száraz levegő perzselte nyelőcsövem. Kapart a torkom, és a szemeim kivoltak száradva. Mély levegőt vettem. Nem lesz semmi baj – ismételtem el századszorra magamnak.

Kikaptam a csomagjainkat, s bevittem őket a házba. Nessie mindvégig a tájban gyönyörködött. Visszasétáltam kedvesem mellé, és hátulról átkaroltam derekát.

- Ez hihetetlen – suttogta.
- Nem szebb nálad – csókoltam nyakába, mitől összeborzongott.

Szembe fordítottam magammal, és ajkaira „támadtam”. Vadul csókolni kezdtem szerelmem, ajkaink őrületes táncot jártak, csak akkor váltunk el egymástól, amikor már nem bírtuk a levegő hiányát. Vadul lüktetett mellkasunk, azt hittem, hogy Nessie szíve is mentén kiszakad a helyéről, homlokát enyémnek nyomta, és belélegeztük egymás bódító illatát.

Kezeim blúza gombjaira vándoroltak, és lassan kigomboltam őket, megszabadítottam szerelmem felsőtestét összes ruha darabjától, miközben ő is levettem rólam a pólómat. Igaz, ő már nem ilyen finom módon. Felsőm cafatokban hevert a forró homokon. Levettem Nessie-ről selyemszoknyáját, majd fehérneműjét is. A lélegzetem elállt, amikor megpillantottam fedetlen gyönyörű meztelen testét. Szerelmem arca paradicsom vörös lett.
Majd az ő kezei is nadrágomra vándoroltak, és egy egyszerű mozdulattal letépte rólam nadrágom, mire én felnyögtem.

- Bocsi – szabadkozott kedvesem.
- Semmi baj – simítottam végig vállán, majd csókokkal halmoztam el felsőtestét.

Túlságosan meleg volt, és az én testem is túlforró volt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve besétáltam feleségemmel a vízbe. Így már elviselhetőbb volt a forróság.
Nessie lábai nem értek le, és megijedve szemeimbe nézett.

- Ne aggódj, tartalak- vigyorogtam
Mire ő újra megcsókolt, és kezei mellkasomat kényeztették, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Mire ajkaim mély sóhajokkal válaszoltak. De ez így nem volt fair. Azt akartam, hogy ma szerelmemnek legyen a világ legjobb napja, hogy ő ússzon a boldogságban, a gyönyörben.

Egyik kezemmel Nessie derekát fogtam át, a másikkal pedig én is kényeztetni kezdtem testét. A víz alatt kezem forrósága felfedezte kedvesem combjait, majd egyre beljebb haladt. Szerelmem halk nyögésekkel válaszolt mozdulataimra.

Nessie egyik lábával átkarolta derekam. Tetszett ez a felállás. Szemeimbe nézett, azokkal a gyönyörű gesztenyebarna szemeivel. Tekintetem elveszet az övében, és csak vad, szerelmes csillogást véltem felfedezni benne.

- Szeretlek – suttogtam fülébe.
- Szeretlek – ismételte meg ő is.

Lehet, hogy ez csak egy szó, de egy olyan érzést foglal magába, melyet leírni, vagy elmondani nem lehet. Sok embernek ez csak egy szó. De aki még nem ízlelte e csodás érzés édes ízét, az nem tudja, hogy mit takar ez. Az csak találgat, képzeleg. Elképzeli, hogy mit is jelent ez az érzés, de megfogalmazni nem tudja. Azt mondja, hogy egy földön túli érzés. Nem. Ez sokkal több annál. Hiszen a szerelem, az egy láthatatlan kötelék, melyet megfogni nem vagy képes. Ezt a köteléket nem fizikailag kell keresned, hanem a lelkedben kell rátapintanod az igaz érzésedre.

Lehunytam szemeim, és élveztem Nessie közelségét. Most nem vágytam többre, csak arra, hogy karjaim közt tarthassam, hogy érezzem édes illatát, hogy teste hőmérséklete átjárja az enyémet.

Borús felhők kezdtek gyülekezni az égen. Talán be kellene mennünk – gondoltam. Majd egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ, nem éreztem semmit.
Mikor kinyitottam szemem, üres karjaimra tekintettem.

- Nessie??? – kiáltottam.
- Nessie??? – kiáltottam újra.

De szerelmem nem adott választ. A sós víz alá merültem, és kerestem a lelkem. Kerestem, kutattam, de sehol se láttam testét. Újra a felszínre törtem.

- Nessie!!!! – kiáltottam ismét.

Mi történt? Mit tettem? Hova tűnt kedvesem. A szívem kettéhasadt. Nem, élnie kell.

- Nem – ráztam meg a fejem. – Nessie – kiáltottam idegesen.
Szerelmem még mindig nem válaszolt.

Nem adom fel. És ezzel a lendülettel újra a víz alá buktam, és úsztam, kutattam kedvesem után.

- Nessie hol vagy? – kiabáltam. De nem kaptam választ. Senki nem felelt. Az ereimben pedig megfagyott a vér, amikor megláttam egy lebegő testet a víz felszínén.
- Nem, az nem lehet – ráztam a fejem.
Másodperceken belül Nessie teste mellé értem, és átkaroltam. Próbáltam kijutni a vízből, harcolni az életéért. De a víz ellenünk fordult. Közeledett a vihar. Az eső irdatlanul szakadni kezdett, és én csak nyeltem – és nyeltem a sósvizet.
- Tarts ki – suttogtam felségemnek.

Ám ekkor egy váratlan hullám lecsapott ránk, és lehúzott a mélybe, a levegőm elfogyott, de kedvesem testét nem engedtem.
- Szeretlek – suttogtam.
Nem volt több erőm, a víz nyert velem szemben. Cserbenhagytam kedvesem. Élettelen teste a kezemben hevert, tudtam pár perc és én is a túlvilágra kerülök. Nem voltam képes tovább harcolni értünk. Nem volt erőm.

Megígértem, hogy vigyázok rá, hogy boldogak leszünk, és megszegtem az ígéretem. Nem lehet, hogy egy kis víz így elbánjon velünk, mérges voltam, dühös. Ki akartam jutni a vízből, de nem tudtam. Elérkezett a vég. A vihar győzött, és elsöpört minket. Kevés voltam Nessie-hez, kevés voltam az élethez, az életéhez. Már nem tudok semmit se tenni. Semmit.

Az élet rengeteg titkot foglal magába. Számtalan lehetőséget, számtalan érzelmet. Van, hogy azt hiszed, a sors meg van átkozva, hogy nincs értelme tovább élned, mintha a világ ellened fordult volna. Csak lebegsz az élet tengerén, és várod, hogy egyszer csak történjen valami, hogy jöjjön egy nem várt fordulat, egy esemény. Vagy akár söpörjön el egy hullám. Csak történjen már valami.

Pusz: Hencii(:♥

Hogy is történt??

Köszönet: Ezt a novellát Nymphi-nek köszönjétek :D A szerepjátékozásunk alkotta meg szinte az egészet.
Hogy miről is szól? : Nessie 1. együttlétéről Jacobbal.

Hogy is történt ?!

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor Jacobra már más szemmel tekintettem, nem csak úgy, mint egy árva kislány a kedvenc „játékára”. Jacob vonzani kezdett, minden téren. Szeretem őt, szerelmes vagyok belé, rájöttem, hogy nekem csak ő kell, senki másra nincs szükségem. Soha nem fogom elfelejteni azt a bizonyos napot, amikor Jacob elvette az „ártatlanságom.”
Könnyes, meggyötört arccal rohantam szerelmem szerető otthonába. Aki egyből leolvasta rólam, hogy valami nincs rendben. Elsírtam neki bánatom, miszerint megtudtam, hogy apa nem akarta, hogy én a világra jöjjek.
Jacob, persze megnyugtatott, azzal az indokkal, „úgy sem tudom, mi történt valójában.” Makacsságom határtalan, azért számtalanszor kérleltem, hogy mesélje el a történetet. Ő persze nem adta be a derekát, csak akkor hallhattam volna, hogyha a szüleim is jelen lehettek volna. Én pedig szóba sem akartam állni anyával se, és apával se. Jake annyira felhúzott, hogy rá morogtam, igen rámorogtam életemben először. Persze szerelmem ezen csak nevetett, és olyan csókban részesített, mint még soha eddigi életemben. Elmélyült volt, szenvedélyes, vad, tüzes, de még is szeretetteljes, és várakozó. Olyan érzés volt ez a csók a számomra, mintha ki szerette volna fejteni azt az időt, amikor rám várt, meg várta, hogy felnőjek, és hogy elérkeztünk eddig a pontig. Az a bizonyos pontig, ahol már testünkkel is szerethetjük a másik embert, nem csak a lelkedben rejlő szépséget kell átadnod neki, hanem mindened, saját magad, úgy ahogy vagy!

- Jake! – nyögtem a csók után. Fejemben nem akart megszűnni a tudat, a bánat, melyet apám keltett bennem. Jacob értetlenkedve nézett rám.
- Apa.. – suttogtam.
- Jaj, Nessie ne törődj most velük.. – vágta rá Jacob, és ahogy kimondta a mondatát éreztem, hogy alsó fertályán „problémái” akadtak.
- Sajnálom – mondta szerelmem paradicsom vörösen.
Reakciójától kacagásba törtem ki.
- Jake – néztem szerelmemre – Nem kell sajnálnod, hiszen ezt nem te irányítod – mosolyogtam – Attól hogy nekem nincsenek szemmel látható jeleim az érzelmeire, szerinted azok semlegesek? – kérdeztem tőle cinikusan.
- Szeretlek Renesmee Cullen – csókolt meg újra.
Vágyaimat nem tudtam tovább elfojtani, már anyáék képe se villogott a fejemben, csak szerelmemre akartam figyelni, vágytam rá, forró érintéseire, csókjaira, MINDENÉRE. Hirtelen mobilom a zsebembe rezegni kezdett. Tudtam ki hív, de nem akartam elrontani ezt a pillanatot, vagy is apám nem fogja elrontani ezt a napot.
- Nem kéne felvenned? – kérdezte Jacob két csók között.
- Nem érdekelnek. – rántottam meg a vállam, és a szoba túlsó felébe hajítottam a telefont.
Újból csókolni, és simogatni kezdtem szerelmem ahol csak értem. Úgy láttam neki is tetszik ez a helyzet.
- Biztos akarod? – kérdezte ezredére.
Csak bólintottam, most nem a szavak számítottak, a hangok, a betűk, csak az, hogy mennyire tudod kimutatni testeddel, elfojtott érzelmeidet, vágyaidat.
Könnyedén Jacob felé gördültem, és ő megtette a következő lépést.
Csípőnk felvette egymás ütemét. Mire csak mindketten mély sóhajokba kezdtünk.

****

Pár óra múlva Jacob mellkasán ébredtem, és felidéztem magamban, a gyönyört, azt, amikor csak szárnyalsz a felhők felett, kiélvezed a pillanatot. Még közelebb bújtam szerelmemhez, és élveztem, hogy forró teste kényezteti bőrömet. Majd ajkait a fülem mögé helyezi.

- Szeretlek – suttogta. – köszönöm ezt a csodás napot. – mosolygott édesen
- Én köszönöm – sóhajtottam
Majd az álom, elrabolt, és a tulajdonának tekintett. Álmomban is szerelmem képét láttam, és tudtam most már minden téren felnőttem.