Egy érdekes nap az életemből

Egy érdekes nap az életemből

Carlisle szemszöge

A dolgozó szobámban ültem, a görög gyógyítási formákról olvasgattam, amikor valaki kopogott az ajtón.
- Szabad! – szóltam ki.
Esme szaladt be az ajtón, arcán gyönyörű mosoly tündökölt. Az ölembe fészkelte magát és hevesen csókolni kezdett, majd ingem kezdte kigombolni.
- Esme – szóltam két csók között.
- Nem akarod? – nézett rám bánatosan.
- Szerelmem, nem ez a legmegfelelőbb pillanat… - mentegetőztem.
Esme felállt az ölemből, megigazított frizuráját, és visszament a nappaliba. Én is felálltam aszatlomtól, ingem, visszagomboltam, és a nagy könyvem is elraktam. Gondoltam megnézem, mit csinálnak a többiek, így én is lesiettem a nappaliba.
Rose Jasper ülében ült. Míg Alice Emmettében. Esme pedig a fotelben foglalt helyet. Még jó hogy Edward Bellánál van – gondoltam magamban.
- Mi folyik itt gyerekek? – kérdeztem.
- Mi folyna Carlisle? – kérdezte Alice
- Mondjuk, miért ülsz Emmett ölében?
- Szeretem őt – dőlt Alice Emmett kőkemény mellkasának.
Szemeim kikerekedtek. Itt meg mi történt?!
Leültem a Rose- Jasper páros mellé, és szemléltem az eseményeket.
Majd egyszer csak Alice felpattant Em öléből és kedvesemhez sietett.
- Esme mondtam, már hogy milyen gyönyörű az arcod? – áradozott fogadott lányom.
Elképedve néztem lányomra.
- Khm – köszörültem meg torkom.
Rosalie elém sétált.
- Carlisle még sose vettem észre hogy milyen gyönyörű vagy… - kezdte Rose.
- Rosalie elég! – intettem csendre.
Majd hirtelen egy furcsa érzés kezdett motoszkálni bennem. Rózsaszínben kezdtem látni a világot. Színes pónilovak ugráltak előttem, és Emmett képe egy hatalmas szívecskébe rajzolódva.

Fogadott fiam elé sétáltam.
- Emmett… - szóltam édesen. – Te annyira izmos vagy! Esetleg megengednéd, hogy megfogjam a karod, a lábad, és esetleg… - a mondat végét inkább elharaptam.

- Hát Carlisle én még sosem éreztem ilyet… - pislogott Emmett
Istenem milyen hatalmas szempillái vannak, és milyen gyönyörű szemei, és vajon hogy csókolhat.. - gondoltam magamban.

Edward belépett az ajtón.
- Jézus atya világ! – horkantott fel fiam. – Itt meg mi történik?
De 2másodpercbe se telt bele, már Rosalie előtt állt.
- Rosalie mondtam, már hogy milyen gyönyörű a hajad? Esetleg.. meg …meg.. megengednéd, hogy megfésüljem?

Emmett – szóltam – Fel jönnél velem? – kérdeztem szégyenlősen.
Ekkor Jasper hangos nevetésbe tört ki, és leesett a tantusz, hogy mi történik.

- JASPER!!! – hallatszott mindenkitől egyszerre – EZ NEM VOLT FAIR!!
- Hé, hé , én csak gondoltam felpörgetem kicsit ezt az uncsi napot- mentegetőzött fiam.