Sose lehetsz biztos a sorsodban...

Itt van, a meglepi!!:):P Remélem tetszeni fog!!
Van 3 személy, akiknek szívemből ajánlom ezt a novellát.

Először is: Helguusnak!!(L) Hiszen, neked írtam szinte ezt a novellát. Te kérted Jake szemszögét. Nesze neked kicsi pogácsám:D Nagyon imádlak(L)

A második személy: Nymphi!:) Hiszen nélküled meg se születhetett volna Jacob szemszöge!:D Remélem azért tetszeni fog. Őszinte véleményt várok ;)

És a harmadik : Aby! Drága nővérkém, köszönöm a rengeteg támogatást! Imádlak(LL)

Ez életem első olyan írása, amely Jake szemszögéből született. Szóval kérek szépen SOK kritikát.. szeretném tudni, hogy nektek hogy tetszett.
Köszönöm a 36!! Rendszeres olvasót. Imádlak titeket(LLL)

Sose lehetsz biztos a sorsodban…

(Jacob szemszöge)

Az élet rengeteg titkot foglal magába. Számtalan lehetőséget, számtalan érzelmet. Van, hogy azt hiszed, a sors meg van átkozva, hogy nincs értelme tovább élned, mintha a világ ellened fordult volna. Csak lebegsz az élet tengerén, és várod, hogy egyszer csak történjen valami, hogy jöjjön egy nem várt fordulat, egy esemény. Vagy akár söpörjön el egy hullám. Csak történjen már valami.

Én kaptam egy lehetőséget az élettől, egy személyt, ki beragyogta életem. Megváltoztatott mind téren. Ő volt maga az önzetlenség, a jószívűség, a csodálatos nőszemély.

Lenéztem kedvesem kezére, és megpillantottam a gyűrűt. Az eljegyzési gyűrűt. Szerelmem álmoskásan pislogott, és a repülőgép ablakán nézte a tájat. Útban voltunk a nászutunkra, a természetfeletti helyre repültünk. Ahol Nessie élete kezdődött.

Féltem ettől az estétől. Tudtam, hogy Nessie-ben nem tehetek kárt, de mi még sose voltunk Úgy együtt. Persze a suliban tartottak felvilágosítást, de ez akkor is más volt. Most tényleg megszűnhet a kettőnk közti a távolság, hiszen már nem csak lelkileg, hanem testileg is egyek leszünk.

- Mennyi az idő? – kérdezte egy nagy ásítás közepette szerelmem.
- Este van.. olyan hétóra körül.. –válaszoltam kaján vigyorral a képemen.
Nessie hangosan kifújta a levegőt.
- Mi a baj? – simítottam végig arcán.
- Akkor még egy kis idő, mire oda érünk Esme- szigetére.
- Nemsokára a reptéren leszünk, onnan pedig már csak a hajóút van hátra. – mondtam.
Kedvesem bólintott.
- Aludj… - nyomtam egy csókot Nessie feje tetejére.
- Hosszú lesz az éjszaka – mosolygott szerelmem.
- Tudom – mondtam, és hangomból csak úgy áradt a nyugodtág.

Pedig korántsem voltam nyugodt, sőt, majd szétvetett az ideg. Talán tényleg ez lesz a megfelelő alkalom? Mi lesz, ha valamit elrontok, ha fájni fog neki. Azt soha se bocsájtanám meg magamnak.

Istenem, Jake szedd már össze magad – szólt rám a belső énem. És teljesen igaza volt. Csodálatos estét fogok eltölteni Nessie-vel.

***

A szigetet bevilágította a hold halvány fénye. Telihold volt. Aggodalmasan tekintettem a víz felé. Már csak párperc – gondoltam. A meleg, száraz levegő perzselte nyelőcsövem. Kapart a torkom, és a szemeim kivoltak száradva. Mély levegőt vettem. Nem lesz semmi baj – ismételtem el századszorra magamnak.

Kikaptam a csomagjainkat, s bevittem őket a házba. Nessie mindvégig a tájban gyönyörködött. Visszasétáltam kedvesem mellé, és hátulról átkaroltam derekát.

- Ez hihetetlen – suttogta.
- Nem szebb nálad – csókoltam nyakába, mitől összeborzongott.

Szembe fordítottam magammal, és ajkaira „támadtam”. Vadul csókolni kezdtem szerelmem, ajkaink őrületes táncot jártak, csak akkor váltunk el egymástól, amikor már nem bírtuk a levegő hiányát. Vadul lüktetett mellkasunk, azt hittem, hogy Nessie szíve is mentén kiszakad a helyéről, homlokát enyémnek nyomta, és belélegeztük egymás bódító illatát.

Kezeim blúza gombjaira vándoroltak, és lassan kigomboltam őket, megszabadítottam szerelmem felsőtestét összes ruha darabjától, miközben ő is levettem rólam a pólómat. Igaz, ő már nem ilyen finom módon. Felsőm cafatokban hevert a forró homokon. Levettem Nessie-ről selyemszoknyáját, majd fehérneműjét is. A lélegzetem elállt, amikor megpillantottam fedetlen gyönyörű meztelen testét. Szerelmem arca paradicsom vörös lett.
Majd az ő kezei is nadrágomra vándoroltak, és egy egyszerű mozdulattal letépte rólam nadrágom, mire én felnyögtem.

- Bocsi – szabadkozott kedvesem.
- Semmi baj – simítottam végig vállán, majd csókokkal halmoztam el felsőtestét.

Túlságosan meleg volt, és az én testem is túlforró volt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve besétáltam feleségemmel a vízbe. Így már elviselhetőbb volt a forróság.
Nessie lábai nem értek le, és megijedve szemeimbe nézett.

- Ne aggódj, tartalak- vigyorogtam
Mire ő újra megcsókolt, és kezei mellkasomat kényeztették, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Mire ajkaim mély sóhajokkal válaszoltak. De ez így nem volt fair. Azt akartam, hogy ma szerelmemnek legyen a világ legjobb napja, hogy ő ússzon a boldogságban, a gyönyörben.

Egyik kezemmel Nessie derekát fogtam át, a másikkal pedig én is kényeztetni kezdtem testét. A víz alatt kezem forrósága felfedezte kedvesem combjait, majd egyre beljebb haladt. Szerelmem halk nyögésekkel válaszolt mozdulataimra.

Nessie egyik lábával átkarolta derekam. Tetszett ez a felállás. Szemeimbe nézett, azokkal a gyönyörű gesztenyebarna szemeivel. Tekintetem elveszet az övében, és csak vad, szerelmes csillogást véltem felfedezni benne.

- Szeretlek – suttogtam fülébe.
- Szeretlek – ismételte meg ő is.

Lehet, hogy ez csak egy szó, de egy olyan érzést foglal magába, melyet leírni, vagy elmondani nem lehet. Sok embernek ez csak egy szó. De aki még nem ízlelte e csodás érzés édes ízét, az nem tudja, hogy mit takar ez. Az csak találgat, képzeleg. Elképzeli, hogy mit is jelent ez az érzés, de megfogalmazni nem tudja. Azt mondja, hogy egy földön túli érzés. Nem. Ez sokkal több annál. Hiszen a szerelem, az egy láthatatlan kötelék, melyet megfogni nem vagy képes. Ezt a köteléket nem fizikailag kell keresned, hanem a lelkedben kell rátapintanod az igaz érzésedre.

Lehunytam szemeim, és élveztem Nessie közelségét. Most nem vágytam többre, csak arra, hogy karjaim közt tarthassam, hogy érezzem édes illatát, hogy teste hőmérséklete átjárja az enyémet.

Borús felhők kezdtek gyülekezni az égen. Talán be kellene mennünk – gondoltam. Majd egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ, nem éreztem semmit.
Mikor kinyitottam szemem, üres karjaimra tekintettem.

- Nessie??? – kiáltottam.
- Nessie??? – kiáltottam újra.

De szerelmem nem adott választ. A sós víz alá merültem, és kerestem a lelkem. Kerestem, kutattam, de sehol se láttam testét. Újra a felszínre törtem.

- Nessie!!!! – kiáltottam ismét.

Mi történt? Mit tettem? Hova tűnt kedvesem. A szívem kettéhasadt. Nem, élnie kell.

- Nem – ráztam meg a fejem. – Nessie – kiáltottam idegesen.
Szerelmem még mindig nem válaszolt.

Nem adom fel. És ezzel a lendülettel újra a víz alá buktam, és úsztam, kutattam kedvesem után.

- Nessie hol vagy? – kiabáltam. De nem kaptam választ. Senki nem felelt. Az ereimben pedig megfagyott a vér, amikor megláttam egy lebegő testet a víz felszínén.
- Nem, az nem lehet – ráztam a fejem.
Másodperceken belül Nessie teste mellé értem, és átkaroltam. Próbáltam kijutni a vízből, harcolni az életéért. De a víz ellenünk fordult. Közeledett a vihar. Az eső irdatlanul szakadni kezdett, és én csak nyeltem – és nyeltem a sósvizet.
- Tarts ki – suttogtam felségemnek.

Ám ekkor egy váratlan hullám lecsapott ránk, és lehúzott a mélybe, a levegőm elfogyott, de kedvesem testét nem engedtem.
- Szeretlek – suttogtam.
Nem volt több erőm, a víz nyert velem szemben. Cserbenhagytam kedvesem. Élettelen teste a kezemben hevert, tudtam pár perc és én is a túlvilágra kerülök. Nem voltam képes tovább harcolni értünk. Nem volt erőm.

Megígértem, hogy vigyázok rá, hogy boldogak leszünk, és megszegtem az ígéretem. Nem lehet, hogy egy kis víz így elbánjon velünk, mérges voltam, dühös. Ki akartam jutni a vízből, de nem tudtam. Elérkezett a vég. A vihar győzött, és elsöpört minket. Kevés voltam Nessie-hez, kevés voltam az élethez, az életéhez. Már nem tudok semmit se tenni. Semmit.

Az élet rengeteg titkot foglal magába. Számtalan lehetőséget, számtalan érzelmet. Van, hogy azt hiszed, a sors meg van átkozva, hogy nincs értelme tovább élned, mintha a világ ellened fordult volna. Csak lebegsz az élet tengerén, és várod, hogy egyszer csak történjen valami, hogy jöjjön egy nem várt fordulat, egy esemény. Vagy akár söpörjön el egy hullám. Csak történjen már valami.

Pusz: Hencii(:♥

Hogy is történt??

Köszönet: Ezt a novellát Nymphi-nek köszönjétek :D A szerepjátékozásunk alkotta meg szinte az egészet.
Hogy miről is szól? : Nessie 1. együttlétéről Jacobbal.

Hogy is történt ?!

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor Jacobra már más szemmel tekintettem, nem csak úgy, mint egy árva kislány a kedvenc „játékára”. Jacob vonzani kezdett, minden téren. Szeretem őt, szerelmes vagyok belé, rájöttem, hogy nekem csak ő kell, senki másra nincs szükségem. Soha nem fogom elfelejteni azt a bizonyos napot, amikor Jacob elvette az „ártatlanságom.”
Könnyes, meggyötört arccal rohantam szerelmem szerető otthonába. Aki egyből leolvasta rólam, hogy valami nincs rendben. Elsírtam neki bánatom, miszerint megtudtam, hogy apa nem akarta, hogy én a világra jöjjek.
Jacob, persze megnyugtatott, azzal az indokkal, „úgy sem tudom, mi történt valójában.” Makacsságom határtalan, azért számtalanszor kérleltem, hogy mesélje el a történetet. Ő persze nem adta be a derekát, csak akkor hallhattam volna, hogyha a szüleim is jelen lehettek volna. Én pedig szóba sem akartam állni anyával se, és apával se. Jake annyira felhúzott, hogy rá morogtam, igen rámorogtam életemben először. Persze szerelmem ezen csak nevetett, és olyan csókban részesített, mint még soha eddigi életemben. Elmélyült volt, szenvedélyes, vad, tüzes, de még is szeretetteljes, és várakozó. Olyan érzés volt ez a csók a számomra, mintha ki szerette volna fejteni azt az időt, amikor rám várt, meg várta, hogy felnőjek, és hogy elérkeztünk eddig a pontig. Az a bizonyos pontig, ahol már testünkkel is szerethetjük a másik embert, nem csak a lelkedben rejlő szépséget kell átadnod neki, hanem mindened, saját magad, úgy ahogy vagy!

- Jake! – nyögtem a csók után. Fejemben nem akart megszűnni a tudat, a bánat, melyet apám keltett bennem. Jacob értetlenkedve nézett rám.
- Apa.. – suttogtam.
- Jaj, Nessie ne törődj most velük.. – vágta rá Jacob, és ahogy kimondta a mondatát éreztem, hogy alsó fertályán „problémái” akadtak.
- Sajnálom – mondta szerelmem paradicsom vörösen.
Reakciójától kacagásba törtem ki.
- Jake – néztem szerelmemre – Nem kell sajnálnod, hiszen ezt nem te irányítod – mosolyogtam – Attól hogy nekem nincsenek szemmel látható jeleim az érzelmeire, szerinted azok semlegesek? – kérdeztem tőle cinikusan.
- Szeretlek Renesmee Cullen – csókolt meg újra.
Vágyaimat nem tudtam tovább elfojtani, már anyáék képe se villogott a fejemben, csak szerelmemre akartam figyelni, vágytam rá, forró érintéseire, csókjaira, MINDENÉRE. Hirtelen mobilom a zsebembe rezegni kezdett. Tudtam ki hív, de nem akartam elrontani ezt a pillanatot, vagy is apám nem fogja elrontani ezt a napot.
- Nem kéne felvenned? – kérdezte Jacob két csók között.
- Nem érdekelnek. – rántottam meg a vállam, és a szoba túlsó felébe hajítottam a telefont.
Újból csókolni, és simogatni kezdtem szerelmem ahol csak értem. Úgy láttam neki is tetszik ez a helyzet.
- Biztos akarod? – kérdezte ezredére.
Csak bólintottam, most nem a szavak számítottak, a hangok, a betűk, csak az, hogy mennyire tudod kimutatni testeddel, elfojtott érzelmeidet, vágyaidat.
Könnyedén Jacob felé gördültem, és ő megtette a következő lépést.
Csípőnk felvette egymás ütemét. Mire csak mindketten mély sóhajokba kezdtünk.

****

Pár óra múlva Jacob mellkasán ébredtem, és felidéztem magamban, a gyönyört, azt, amikor csak szárnyalsz a felhők felett, kiélvezed a pillanatot. Még közelebb bújtam szerelmemhez, és élveztem, hogy forró teste kényezteti bőrömet. Majd ajkait a fülem mögé helyezi.

- Szeretlek – suttogta. – köszönöm ezt a csodás napot. – mosolygott édesen
- Én köszönöm – sóhajtottam
Majd az álom, elrabolt, és a tulajdonának tekintett. Álmomban is szerelmem képét láttam, és tudtam most már minden téren felnőttem.

Apja- lánya

Gyors bevezetés : A novella a Breaking Dawn azon idején játszódik, amikor tudomást szereznek arról, hogy eljön a Volturi megölni Nessie-t .. ez a rész nincs a könyvben, csak gondoltam betekintést nyerhetnétek Nessie szemszögéből is..

Ismétlem : EZ A RÉSZ NINCS A KÖNYVEBEN, CSAK AZ ÉN KELEKÓTYAGOS FANTÁZIAM SZÜELÉNYE!!! :D;)..

„Apja lánya”

(Nessie szemszöge)

Minden kislánynak van egy álma az életben. Én nem mondanám magam kislánynak, hiszen a koromhoz képest gyorsan fejlődök. Még is van egy álmom, egy álomvilágom. Egy hely mely csak az enyém. Ahol nem létezik a jó- és a rossz. És csak azok vesznek körül, akik szeretnek. Az álmom, hogy a családom boldog legyen. Még ha ennek az ára az én végzetem. Féltem belegondolni a valóságba, féltem élni az életem, hiszen annak perceken belül vége lehet. Féltem, hogy elveszítek mindenkit, akit szeretek. Féltem a mától, a holnaptól, a jövőtől. Anya végre boldog volt, igazán boldog, én pedig elfeketítettem a boldogságát. Bár csak kiradírozhatnám magam a világból, mint egy rajzlapról, bárcsak meg se születtem volna. Akkor most nem rettegne senki, hogy a család darabokra törhet, mint egy jégüveg.

- Ezt most verd ki a fejedből – szólt rám apa – Kicsim – apa a mellkasára vont – Te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben, anyáddal együtt. Ti vagytok az én életem. Ha elveszítenélek, a levegőt vonnák el tőlem, a földet melyen járok, vagy a nap tűnne el az életemből, mely melegíti fagyos lelkem- és fényének sugara nyaldossa gyémánt testem.

Szemem könnybe lábadt, nem tudtam apának hinni, hiszen ez képtelenség…

- Renesmee – itatta fel egy hajtincsemmel könnyem – Igazat beszélek.

Szorosan átöleltem apát, nem akartam őt elveszíteni, ő az én szívem egyik fontos alkotó eleme. Csak reménykedni tudtam, reménykedni, hogy eljön a holnap, és bevilágítja életem, a viharfelhők pedig messze elkerülnek.

A szív fáj, ha nem hagyod érvényesülni, kibontakozni. Én lehetőséget sem adtam magamnak arra, hogy éljem az életem. Minek?! Semmi értelme.

- Nessie – szólt rám Jasper.

Egyik szemöldököm, felvontam, nem értem miért szólt rám.

- Túl negatív vagy – súgta apa a fülembe.

- Bocsánat – néztem Jazz-re nagy boci szemekkel.

- Jasper – kiabált Alice sajátos, csilingelős hangján.

- Megyek.. – sóhajtott Jazz

Emmett besétált emberi tempóban a nappaliba, és lehuppant mellénk a kanapéra.

- Mi a helyzet gyerekek?- vigyorgott az én mackó bácsim.

A fáradtság kezdett eluralkodni elmémen. Szemem alig bírtam nyitva tartani, apa mellkasára hajtottam fejem, és hagytam, hogy egy álomtengerbe kerülhessek.

- Neeeeeeeeeeeeee – sikítottam.

Fekete köpenyes alakok közeledtek felénk. Apa- és anya elvált egymástól, és mindenki harcba kezdett. Jake farkas alakban volt, az orrával megbökte kezem, jelezve, hogy nekünk mennünk kell.

Nem voltam képes családom így itt hagyni.

- Renesmee menj!!!!! – kiáltott anya.

Felmásztam Jacob hátára, szemeim elhomályosodtak. Nem értettem mitől vagy hogyan, de egy hisztérikus hangot is meghallottam. A felsőm csupa víz volt.

„Mi a fene” gondoltam. Mikor rájöttem, hogy a homály, a víz, és a hang forrása én vagyok. A könnyeim patakokban ömlöttek, egész testemben remegtem a zokogástól.

„A családom, a családom, a családom…neeeeeeeeeeeeeee!!!”- üvöltöttem magamban.

- Jake, vigyél vissza!! – rimánkodtam.

Jacob csak megrázta fejét.

- Kérlek – könyörögtem.

De Jacob, mintha meg se hallotta volna kérlelésem, tovább futott.

Már messze járhattunk, amikor megláttam az erdőben egy fekete füstöt, és szúrós szaga égette torkom.

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem !!!!!!!!!!!!!!!!!!! – kiáltottam hangosan.

Egész testem rázkódtam, amikor felkeltem.

- Sssh.. Nessie..nincs semmi baj – ringatott ölében apa előre- és hátra.

Belekapaszkodtam ingjébe, és mellkasába temettem arcom.

- Szeretlek – suttogtam száraz hangon

- Én is- mosolygott apa

- Kérlek – néztem szemébe – Legyetek mindig velem – motyogtam

- Mindig- ismételte meg apa. Majd egy csókot nyomott homlokomra.

The End : )

Egy érdekes nap az életemből

Egy érdekes nap az életemből

Carlisle szemszöge

A dolgozó szobámban ültem, a görög gyógyítási formákról olvasgattam, amikor valaki kopogott az ajtón.
- Szabad! – szóltam ki.
Esme szaladt be az ajtón, arcán gyönyörű mosoly tündökölt. Az ölembe fészkelte magát és hevesen csókolni kezdett, majd ingem kezdte kigombolni.
- Esme – szóltam két csók között.
- Nem akarod? – nézett rám bánatosan.
- Szerelmem, nem ez a legmegfelelőbb pillanat… - mentegetőztem.
Esme felállt az ölemből, megigazított frizuráját, és visszament a nappaliba. Én is felálltam aszatlomtól, ingem, visszagomboltam, és a nagy könyvem is elraktam. Gondoltam megnézem, mit csinálnak a többiek, így én is lesiettem a nappaliba.
Rose Jasper ülében ült. Míg Alice Emmettében. Esme pedig a fotelben foglalt helyet. Még jó hogy Edward Bellánál van – gondoltam magamban.
- Mi folyik itt gyerekek? – kérdeztem.
- Mi folyna Carlisle? – kérdezte Alice
- Mondjuk, miért ülsz Emmett ölében?
- Szeretem őt – dőlt Alice Emmett kőkemény mellkasának.
Szemeim kikerekedtek. Itt meg mi történt?!
Leültem a Rose- Jasper páros mellé, és szemléltem az eseményeket.
Majd egyszer csak Alice felpattant Em öléből és kedvesemhez sietett.
- Esme mondtam, már hogy milyen gyönyörű az arcod? – áradozott fogadott lányom.
Elképedve néztem lányomra.
- Khm – köszörültem meg torkom.
Rosalie elém sétált.
- Carlisle még sose vettem észre hogy milyen gyönyörű vagy… - kezdte Rose.
- Rosalie elég! – intettem csendre.
Majd hirtelen egy furcsa érzés kezdett motoszkálni bennem. Rózsaszínben kezdtem látni a világot. Színes pónilovak ugráltak előttem, és Emmett képe egy hatalmas szívecskébe rajzolódva.

Fogadott fiam elé sétáltam.
- Emmett… - szóltam édesen. – Te annyira izmos vagy! Esetleg megengednéd, hogy megfogjam a karod, a lábad, és esetleg… - a mondat végét inkább elharaptam.

- Hát Carlisle én még sosem éreztem ilyet… - pislogott Emmett
Istenem milyen hatalmas szempillái vannak, és milyen gyönyörű szemei, és vajon hogy csókolhat.. - gondoltam magamban.

Edward belépett az ajtón.
- Jézus atya világ! – horkantott fel fiam. – Itt meg mi történik?
De 2másodpercbe se telt bele, már Rosalie előtt állt.
- Rosalie mondtam, már hogy milyen gyönyörű a hajad? Esetleg.. meg …meg.. megengednéd, hogy megfésüljem?

Emmett – szóltam – Fel jönnél velem? – kérdeztem szégyenlősen.
Ekkor Jasper hangos nevetésbe tört ki, és leesett a tantusz, hogy mi történik.

- JASPER!!! – hallatszott mindenkitől egyszerre – EZ NEM VOLT FAIR!!
- Hé, hé , én csak gondoltam felpörgetem kicsit ezt az uncsi napot- mentegetőzött fiam.

Cullen's Mikulás

Cullen’s Mikulás

Bella szemszöge

Az életem új fejezetet nyitott. Nincsenek többé mesebeli lények. Vagy is hát de, épphogy én is egy legendás mesebeli lény lettem. Egy ember lány. Aki szívét, lelkét, és mindenét feláldozta az igaz Szerelemért. Érte. Kinek Arany szeme van, haja bronzvörös. És a legodaadóbban szereti az ő kis családját. Minket.
Pár hónapja lettem e mesebeli család „vérbeli” tagja. Vérbeli, vicces ez a gondolat. Hiszen mi, kiknek hófehér bőrük van, a vért tápláló testet édesdeden magunkhoz csalogatjuk, majd lecsapunk rájuk. Áldozatul esnek. Akaratom ellenére is, de tudatomba hasított a gondolat, Vámpír vagyok, és a családom összes tagja az. Na jó egy tüneményt leszámítva. A lányomat. Edwarddal eltöltött mézesheteken Esme szigetén tudtam meg hogy a világ legszebb kislányát várom. Nehéz volt. De ez már nem számít, hiszen ő itt van nekünk, senki és semmi nem veheti el tőlünk. Minden csodálatos.
December 6-át írunk a naptárba. Renesmee tudja, hogy ma este lopódzik a Mikulás az ablakához, és a cipőjébe ajándékokat rejt.
Nessie nem a korához képest fejlődik, egy normális kislány az ő helyében most kb. 2 éves lenne, de Nessie se kinézetre, se tudatilag nem egy 2 éveshez volt méltó.
Kinézetére 4-5 évesnek volt mondható, de tudatilag 6-7 évesnek mondanám. Nagyon értelmes kislány. Jobb, és szebb életet nem is kívánhatnék. Minden megadatott amire még álmodni se mertem volna.
- Anya!!! – Kiáltotta Renesmee.
- Mi az? – rontottam be szobájába.
- Mikor jön már a Mikulás? Sehol nem látom az égen. – Morcoskodott.
- Kicsim – simogattam meg arcát, majd leültem vele az ágyára, és az ölembe ültettem. – A Mikulás csak akkor jön, ha te már elaludtál..
- De miért?
- Fél hogy lebuktatod. – Nevetett Emett az ajtóból. Majd ránk kacsintott.
- Oh. Értem. – fújta ki a levegőt.
Egy hideg kéz pihent vállamon.
- Alice vár rátok. – suttogta édesen a fülembe szerelmem.
- Alice néni mit tervez? – húzta el a száját lányom.
Edward megrántotta a vállát. – Tudod milyen Alice.
- Ühüm. Azt hiszem. – Nevetett Nessie. – De ugye most nem lesz hatalmas torta, rózsaszín virágszirmok mindenhol? – kérdezte megriadva lányom.
- Ne félj Nessie, nem lesz olyan mint a szülinapod. – Nevettem
- Akkor menjünk. – Állt fel. – Fussunk versenyt! – Ajánlotta.
- Rendben. – kacsintottam.
Nessie nagyon gyors volt, de még mindig le tudtuk volna előzni szerelmemmel, de nem tettük, ez a nap neki szól. Ő még gyerek, gondoltam.
Edwarddal lelassítottunk a folyónál. Hogy Renesmee hamarabb elérje a Cullen házat.
Láttuk a távolból hogy Jasper nyakába ugrik, és megmutatja neki az előbb történteket.
- Ügyes vagy! – mosolygott rá Jazz.
- Miért nem vagy Alice-el?
- Kicsit túlfűtöttek az érzelmei, fel van pörögve.. nem enyhén… - magyarázta Jazz.
- Nessie!! – Futott ki a házból Jacob.
- Jake!!- ugrott Lányom legjobb barátom karjai közé. – Hiányoztál! – ütött bele Jake vállába.
- Te is ! – vigyorgott.
Rosalie és Emmett sétált ki a házból.
- Fúj, de büdös van! – szólalt meg Rose.
- Rose, kérlek, legalább ma ne! – szólt rá Edward.
Rosie felhúzta az orrát, de betartotta amit szerelmem kért, nem tett több megjegyzést Jacobra.
- Bella, épp időben! – Táncolt elém Alice.
- Alice, ne! – szólt rá Edward.
- De Edward, láttam, kérleeeek!!!
Szerelemem egy nagy sóhaj kíséretében beleegyezett.
- 5 perc múlva a nappaliban Bella! – csiripelte Alice, majd elviharzott, mintha ott se lett volna.
- Mit fog velem tenni? – szörnyülködtem.
- Ne félj, én is ott leszek!- mondta Edward a kedvenc féloldalas mosolyom kíséretében.
Jake, és Nessie besétáltak a házba, míg Emm és Rosalie a garázsba tartottak. Edwardot neki nyomtam a ház falának, és végig csókoltam nyakát.
- Bella! – sóhajtotta.
Ajkaim visszatértek arcához, és bejárták minden négyzetmilliméterét annak.
Szemei végig csukva maradtak. Mikor ajkaim elérték övéit kinyitotta szemeit és tekintetétől elvesztem. Aranybarna szeme fogságban tartott. Csontjaim szétolvadtak. Edward még közelebb hajolt arcomhoz édes illatától megszédültem. Majd ajkait enyémekre tapasztotta. Csókunk elmélyült, és szenvedélyes volt. Mikor eleresztettük egymást levegő után kapkodtam.
- Lesz ez valaha jobb?- kérdeztem.
- Nagyon remélem hogy nem. – válaszolt csibészes mosolyával.
Újból közelebb hajoltam, egy csókért esedezve.
- Bella! Azt mondtam 5 perc! – Állt közénk Alice, és lábával folyamatosan a földet dobolta.
- Már is megyek Alice!- mondtam lehajtott fejjel.
Megragadta csuklóm, és beráncigált a nappaliba, szerelmem mindaddig árnyékként követett.
Alice megnyomott egy gombot a CD lejátszó kapcsolóján. A zene elindult. Ismertem, egy klasszikus volt.
- Szabad? – kérdezte Edward Alicetől.
Alice pukedlizett egyet előtte, majd elegáns, káprázatos táncba kezdtek. Én leültem a kanapé szélre és onnan néztem tátott szájjal táncukat. Nessie az ölembe mászott.
- Tényleg káprázatosak. – suttogta.
- Azok. – bólogattam hevesen.
Mikor vége lett a számnak megköszönték egymásnak a táncot, és Alice felém sétált.
- Most te jössz! – tapsikolt húgom.
- Alice… - kezdtem..
- Nem Bella, nincs kifogás, hidd el menni fog! – bíztatott.
Nehézkesen felemelkedtem a kanpapéról, és Edward felé közelítettem. Ő kitárta előttem karjait. Elvánszorogtam odáig. Alice elindította a zenét.
- Ne aggódj, menni fog! – bíztatott.
Arcomra egy éles fintor ült ki.
- Bella – szólt Edward lágyan. – Csak a szemeim nézd, semmi másra ne figyelj!
Szerelmem kérését betartottam, és csak a szemeit figyeltem, ahogy az aranybarna szín még lágyabbá válik, ahogy szemei mérhetetlen szeretetet sugároznak, teljesen ellazultam, és már csak azon kaptam magam, hogy a számnak vége szakad.
- Látod Bella, én megmondtam – nevetett húgom.
- Igen, azt hiszem.
- Én pedig tudom. – Mondta szerelmem.
- Anya, csodálatos voltál. – szaladt mellém Renesmee.
- Köszönöm. – suttogtam fülébe.
Az egész délutánt a Cullen házban töltöttük, láttuk a család összes tagját táncolni. Ahogy Carlisle megforgatta Esme-t, és a lányom örökre bennem marad a képe. Vagy Edward és Rosalie fantasztikus táncát. Mindenki a nappaliban ült a TV-t nézve. Valami bugyuta hálaadási film ment.
Nessie már majdnem aludt Jake ölében.
- Ideje hazamennünk, nemsokára megérkezik a Mikulás. – kacsintott Edward.
Jacobtól átvettem Renesmee-t és szoros ölelésembe zártam.
Otthon befektettük ágyába, betakartuk, és egy-egy puszit nyomtunk az arcára.
- Aludj Tündérkém. – simítottam meg arcocskáját.
Edward behozta a gardróbba rejtett Mikulás csomagot Nessie számára, és az ablakába tette.
Telis tele volt mindennel, amit szeret, csokoládé, narancs, és a többi „finomság.”
De a csomag legalján egy ezüst karlánc állt, melyről egy medál lógott le. A medálba pedig ez volt karcolva : Je Vous Aime
lefordítva : szeretlek.
Ez volt Edwarddal a közös ajándékunk számára.
- Hagyjuk, hagy aludjon – fogta meg kezem szerelmem, és a saját szobánkba húzott.
Eldőltünk az ágyon, és ezen az éjszakán semmi másra nem volt szükségünk, csak egymás közelségére, illatára, gyönyörű pillantására, érintésére.
Ez a nap így volt tökéletes.

Cullen's Christmas

Cullen’s Christmas

Bella szemszöge

Kint fagy volt, havazott. Kinéztem az ablakomon, és tudatosult bennem a gondolat, holnap szenteste. Alice lázasan szervezkedik, még Charliet is rá tudta venni hogy karácsonykor a Cullen villában vendégeskedjek, de hát Alicenek ki tud ellen állni? Lehetetlenség. Kibámultam az ablakomon, hó borította a tájat, mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. A ház előtt elhelyezkedő lámpa fénye épp hogy világított. A szomszédház udvarában egy hó ember ácsorgott. Tanulmányoztam a tájat, majd szemeim jelezték hogy lassan nyugovóra kellene térnem. Emberi szükségleteimhez híven átvánszorogtam a fürdőszobába letusoltam, és fogat mostam. Mikor visszasétáltam a szobámba a világ leggyönyörűbb teremtése feküdt az ágyamon. Lélegzetem elállt, a gyönyörű „szobor” szemeit lenge öltözékemen lebegtette. Gyorsan ágyamhoz sétáltam, és szoros ölelésébe burkolóztam.
- Hiányoztál. – suttogta.
Charlie már mélyen aludt, de éjszakánként még mindig benézett szobámba.
- Te is nekem. Hogy telt a napod? – kérdeztem.
- Hosszú volt. Alice idegeire mentem. – mondta nevetve.
- Te, Alice idegeire? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Bella, ha nem lehetek veled, eléggé elviselhetetlen leszek. – mondta szerelmem, mintha ez valami alap dolog lenne. Arcom paradicsom vörös lett, nem szerettem a középpontban lenni.
- És neked hogy telt a napod? – kérdezte Edward, terelve a témát.
- Nagymosást csináltam, és lám nem fulladtam bele a mosógépbe. – mondtam nevetve.
- Bella, ez nem vicces. – nézett rám csúnyán szerelmem.
- Komolyra fordítva a szót, majd holnap meglátod. – motyogtam, egy hatalmas ásítás kíséretében.
- Aludj Bellám. – suttogta Edward.
Majd bebugyolált a takarómba, és az altatóm kezdte dúdolni.

Reggel a nap halvány sugarai keltettek.
- Jó reggelt szerelmem! – hallottam meg Edward csilingelő hangját.
- Edward. – bújtam még szorosabban hozzá.
Majd elengedtem, és kislisszoltam a fürdőbe. Elvégeztem emberi teendőim, és visszasétáltam szobámba. Edward a hintaszékemben ringatta magát. Elé sétáltam, és ő egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántott. Fejem mellkasának támasztottam, és beszívtam bódító illatát.
- Charlie egy órával ezelőtt elment. A konyhában hagyta a levelét. – törte meg a csendet szerelmem.
Kimásztam öléből, és felálltam. Edward karjait szorosan derekam köré fonta, és lesétáltunk a konyhába. Edwardnak tényleg igaza volt, Charlie levele a pulton hevert.

„Szia Bells. Boldog Karácsonyt! Sajnálom hogy ilyen hamar eltűntem, de Billyékhez vagyok hivatalos. Érezd jól magad a Cullenekkel.
Apa.”

Össze hajtottam a levelet, és farmerzsebembe csúsztattam. Kinyitottam a hűtő ajtaját kivettem a tejet, majd műzlit szórtam egy tálba, és leöntöttem a tejjel. Leültem az asztalhoz, Edwarddal szembe.
- Ha megetted az a valamit… - kezdte Edward. – Akkor indulhatunk hozzánk?
- Igen, persze. – nyamnyogtam.
- Remek.
Megettem a reggelim, elmosogattam. Mindaddig Edward mögöttem állt, kezeit derekam köré fonva, mintha vas bilincsek lennének.
- Készen vagyok. – jelentettem ki.
- Én vezetek. – vigyorgott Edward.

Megadva sóhajtottam, semmi kedvem nem volt ma egy vitához sem, és valahogy úgy is rávenne hogy átadjam a kulcsokat.
Lovagiasan segített felvenni a kabátom, majd kinyitotta a furgonom utas felöli ajtaját.
Útközben megjegyezte hogy szükségem lenne egy új kocsira, de én csak tiltakoztam, hiszen a furgonom egy klasszikus járgány.
Mikor leparkoltunk a Cullen ház előtt a szám tátva maradt. A látvány… Számtalan érzés kavargott bennem. Az egész házat beborította a hó. Alice díszítése .. Mindenhol piros lámpások, égősorok…. Mintha egy Walt Disney mesébe csöppentem volna bele.
- Edward ez gyönyörű. – szűrtem ki apránként a szavakat fogaimon keresztül.
- Csak Alice. – rántotta meg a vállát szerelmem.
Kezeivel átkarolt, majd óvatosan a kocsihoz szorított, és szenvedélyes csókot hintett ajkaimra.
- Gyere, menjünk, Alice türelmetlen. – sóhajtott Edward.
Mire én csak bólintottam. Amikor beléptünk a házba lélegzetem elakadt. Csodálatos látványban volt részem. Alice kitett magáért. Egy hatalmas karácsonyfa díszelgett a nappali közepén. Páratlan érzés volt. A karácsonyfa piros és arany díszekkel volt ellátva. Mézes kalács illat járta át az egész lakást.
- Végre itt vagytok. – jött ki a konyhából Esme.
- Jó illat van. – jegyeztem meg.
Esme szeme megcsillant. – Köszönöm. – válaszolta.
- Bella!!!!! – rontott le a lépcsőn Alice. Majd egy másodperc alatt az ölelésében találtam magam. – Gyere velem!! – kérlelt..
- Rendben Alice. – bólintottam.
- Este látlak. – suttogta a fülembe Edward.
Alice felvonszolt a szobájába, és onnan egyenesen a gardróbjában találtam magam.
- Tessék. – nyomott a kezembe egy hatalmas dobozt.
- Még is mi ez Alice?
- Edward ajándéka.. Tőled.. - mondta megszeppenve húgom.
- Tessék?
- Hát Carlisle mesélte hogy segítséget kértél tőle.. hogy fényképeket gyűjtsetek Edward emberi családjáról, és tudom nem jártatok túl sok sikerrel. De én viszont… - és ismét a kezemhez tartotta a dobozt.
- Istenem Alice!! Köszönöm!!! – ugrottam húgom nyakába. – Fantasztikus vagy!!
- Nincs mit!! – csiripelte nevetve.
A nap hátralévő része a lakás díszítésével ment el. Mindenben segítettem amiben csak tudtam. Majd este 18:00 –kor Alice magával vonszolt a fürdőszobába, és egy kék koktél ruhába bújtatott, még tiltakozni sem volt időm. Arcomra másodpercek alatt gyönyörű sminket varázsolt, és hajam is egy perc alatt kontyba igazította.
Lesétáltunk a nappaliba. Mindenki a karácsonyfa körül ácsorgott, és az ajándékokat rakosgatták a fa alá.
- Remek munkát végeztél. – suttogtam Alicenek.
Mire ő csak édesen felnevetett. A lépcső aljánál szerelmem várt.
- Gyönyörű vagy! – mondta
Arcom paradicsom vörös lett. – Köszönöm.
Mi is csatlakoztunk a család többi tagjához, és a karácsonyfa köré gyűltünk.
- Köszönjük Bella, hogy itt vagy velünk! – Kezdte Carlisle. – Nem lehet szavakba önteni a most túltengő örömöt a család minden tagjában. Hiszen szemmel látható a boldogság. Három szóban Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
- Boldog Karácsonyt! – hallatszott egyszerre mindenkitől.
Mikor befejeztük az ajándékok átadását, szerelmem magával vitt a szobájába.
- Egy perc. – szóltam, és át settenkedtem Alice szobájába, megfogtam a dobozt, és visszamentem Edwardhoz.
- Boldog Karácsonyt! – nyomtam kezébe ajándékom.
Edward kibontotta, és szemében szétolvadt az aranybarna szín.
- Köszönöm. – lehelte. – De hogyan? – kérdezte.
- Majd egyszer elmesélem. – kacsintottam.
- Tessék ez pedig a tiéd. - Adott át egy kisebb ékszeres dobozkát.
Mikor kinyitottam elmondani se tudom mit éreztem. Szeretetet, örömöt, büszkeséget.
A dobozkában egy ezüst karlánc állt, és utolsó szeme a Cullen család címere volt. Szemem könnybe lábadt.
- Most már kézen foghatóan is a mi családunk tagja vagy. – mondta szerelmem.
- Köszönöm. – böktem ki.
- Mi köszönjük Bella.
Majd egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk a szentestétől.

A legfényesebb csillag

A Legfényesebb Csillag


„- Kicsi vagyok, székre állok, onnan pedig nagyot kiáltooook!!! Wááááá – ugrottam anyukám ölébe.
- Kicsim, még a végén megütöd magad!- nézett rám anya, szúrós szemekkel.
- Bocsánat! – szipogtam.
- Inkább futás a nappaliba! – mosolygott szeretett teljesen anya.
Berohantam a nappaliba, és a szemembe könnyek gyűltek.
- Ez csodálatos. – böktem ki.
- Boldog Karácsonyt Kicsim! – suttogta anyukám a fülembe.”

- Bella, hahó! Piros dísz mellé kérlek, ne tegyél piros díszt! – jegyezte meg húgom.
- Bocsi Alice, elbambultam.
- Nessie? – kérdezte egy lágy, megnyugvást keltő hang.
- Bella és Edward úgy gondolta, hogy lepjük meg őt, és Jacobot! – csiripelte Alice.
- Remek ötlet! – mosolygott szélesen a lágy hang tulajdonosa.
- Esme? – néztem kérdőn fogadott anyámra.
- Mondjad kedvesem! – kérlelt lágyan.
- Miért van ennyi teríték, hiszen mi nem is eszünk…
- Mi nem – mondta Alice nevetve. – de Renesmee és Jacob viszont igen.
- oh. – csak ennyit bírtam mondani.
- És most kivel van Nessie? – kérdezte Rosalie, aki a TV előtt bambult valami bugyuta hálaadási filmet nézve.
- Jasperrel! – válaszoltam.
Alice a semmibe meredt, tudtam mi történik, látomása van.
- Renesmee lassan hiányolni fog Bella! – nézett rám mosolyogva.
- Kell még valamiben segíteni? - kérdeztem
- Nem, menj csak!
- Köszi, Alice! Angyal vagy!
Majd sarkon fordultam, és már rohantam is az otthonomba. Nessie kötödése mindig is erősebb volt felém, mint bárki máshoz. Így, a tudattal hogy a lányom hiányol, új erőre kaptam és még gyorsabban futottam az erdőn keresztül.
Benyitottam a kicsi ház ajtaján, és meghallottam Jazz hangját.
- Na, és azt tudod kicsi Nessie, hogy a Jézuskának ki ad karácsonyra ajándékot?
- A Jézuskának? – kérdezte lányom, szájával egy nagy O betűt formálva.
- Igen.
- De hát, neki ott van a hatalmas piros puttonya, és abból bármit kivehet!
- Nem úgy van az Renesmee. – sóhajtott Jasper.
- A Jézuskának nem ad senki ajándékot. – Sétáltam be a nappaliba.
- Anyaaa!!! – ugrott Nessie egyből a nyakamba.
Leültem a kanapéra, és Renesmee-t az ölembe ültettem.
- Mi a Jézuska címe? – kérdezte lányom.
- A Jézuska az ablakodból viszi el a leveleket. – mosolygott Jasper.
- Én szeretnék adni neki valamit karácsonyra. – mondta kipirulva Nessie.
- A Jézuskának annyi is elég, ha minden este lefekvéskor az égre nézel, és az ő legfényesebb csillagára kacsintasz. – tanácsoltam.
- Rendben. – sóhajtott. – Hol vannak a többiek? – kérdezte Renesmee.
- Nem sokára átmegyünk hozzájuk. – simogattam Nessie arcát.
Jasper zsebében megcsörrent a mobilja. Felvette, és már le is rakta.
- Mehetünk is. – mondta kuncogva.
Fejemmel biccentettem egyet. Renesmee-t az ölemben vittem át a Cullen villához.
- Huh – lehelte Nessie, amikor letettem a hóba.
Jazz besétált a házba, mi pedig kint maradtunk Nessie-vel.
- Sziasztok. – éreztem egy hűvös leheletet a nyakamon.
Egyből felismertem illatáról.
- Apa. – bújt szerelmemhez lányom.
Edward megpuszilta Nessie homlokát, majd engem is magukhoz szorítottak.
- It’s Time Time Time!!! ( Idő van, idő van!! )- Táncolt felénk Alice.
Edward csak a szemeit forgatta.
- Szia, Alice! – mondta csilingelő hangon lányom.
- Gyertek már. – fogta meg Nessie csuklóját, és a házba kezdte húzni.
Mikor beléptünk, egy betű se mászott a szánkra, csak furcsa O betűt formált. Ámultunk – és bámultunk!
- Hé, hahó. Ég a villany? – kopogtatott Emmett a fejemen.
Mikor teljesen rá emeltem a tekintetem, csak akkor vettem észre, hogy Mikulás sapkát visel.
- Emmett, jézusom mi ez rajtad? – nevettem.
- Csak addig nevess, míg meglátod, Alice mit akar rátok adni. – gúnyolódott.
- Bella! Nessie! – vegyétek ezt fel. Nyomott a kezünkbe egy – egy angyalszárnyat húgom.
- Alice, ne! – kérleltük egyszerre.
- Kérlek, kérlek! – nézett ránk könyörgő szemekkel.
Végül belementünk Alice játékába és angyal szárnyakba körül „öleltük” a hatalmas karácsonyfát.
- Hahóóó gyerekek!! – rontott be Jacob.
- Már csak a bűzbomba hiányzott. – nyafogott Rosalie.
Jake, és Nessie megvacsoráztak, majd megtörtént az ajándékozás.
Mindenki odáig volt a saját „szerzeményétől”, vagy is az ő ajándékától.
Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megkaptam ajándékom :

- Tessék ez pedig a tiéd. - Adott át Edward egy kisebb ékszeres dobozkát.
Mikor kinyitottam elmondani se tudom mit éreztem. Szeretetet, örömöt, büszkeséget.
A dobozkában egy ezüst karlánc állt, és utolsó szeme a Cullen család címere volt. Szemem viszketetm, ha tudtam volna sírni, most biztos könnyeztem volna.
- Most már kézen foghatóan is a mi családunk tagja vagy. – mondta szerelmem.
- Köszönöm. – böktem ki.
- Mi köszönjük Bella. – válaszolta Esme.

Nessie Rose ölében aludt el. Halkan Rosalie mellé osontam, ő pedig átcsúsztatta kislányom a karjaimba.
Otthon szerelmemmel ágyikójába fektettük lányunkat, és egy- egy puszit nyomtunk homlokára.
- Anya, apa! – fogta meg kezünket.
- Igen?
Majd az ablakán át, az égre nézett, és a legfényesebb csillagra kacsintott.
- Köszönöm Jézuska. – mosolygott Renesmee. – Jó éjt!
- Jó éjt! – mondtuk Edwarddal egyszerre.
Majd átsétáltunk a saját szobánkba, és kényelmesen eldőltünk ágyunkon. Szerelmem testéhez szorítottam az enyémet. Ő pedig fülembe suttogta:
- Szeretlek.
- Boldog Karácsonyt Szerelmem – válaszoltam.

Majd egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk a szentestétől.

Végzet

Végzet

Edward Olaszországba ment. Azt hiszi meghaltam, meg kell állítanunk, ő csak egy tévedés áldozata. Miért csinálja ezt? Hiszen már nem is szeret.. az én szívembe még mindig ott ragyog Ő. Hosszú idő múltán is fájdalommal tölti el szívem, lyukat égetve mellkasomba, mikor ki mondom a nevét. Nem teheti ezt!!!!!!! Sikítottam gondolataimban.
- Bella kérlek nyugodj meg!! – zökkentett ki Alice.
- Bella, én nem tudok veled menni, amint meghalja gondolataimat, nem fog várni, azt fogja hinni becsapom. Magyarázta Alice. – Emlékszel az útra amit mondtam, hogy hol lesz?
- A toronyóra alatt. Böktem ki.
- Igen. Nincs több időnk menned kell.
Kipattantam az autóból, és rohanni kezdtem, meg kell állítanom, nem teheti ezt, hiszen élek, és szeretem, bár ő már nem engem, de nem nem halhat meg!!!!!!!! Átvágtam a tér közepén a szökőkúton mindenhol vörös köpenyes alakok, nem látom őt, de érzem itt van, mindig megérzem jelenlétét. Szemem egy hatalmas épületre emeltem. Igen ezaz!!!! Meg van!!! Ott áll a toronyóra alatt, a napfény elől épp pár centire húzódott meg, már az ingét gombolja ki. Rohanok, gatyámból ömlik a víz. Nem érzi az illatom? Mi történik? Hirtelen a földön találtam a fejem, a következő másodpercben pedig Edward karjaiban tartott. Szorosan magamhoz vontam.
- Carlislenak igaza volt. Mégis csak létezik a mennyország. Mondta nevetve.
- Edward, élek, és te is élsz még!!!!! Kiáltottam fülébe. Kitágult szemekkel nézte arcomat, de a következő pillanatban már nem éreztem hűvös érintését, egy másik kar fogta testem. Felix kiről már annyi történetet hallottam tartotta szerelmem, Edward közelebb hajolt, bőre súrolta az enyémet, és csak ennyit mondott: Szeretlek.
Ez volt az utolsó szó mit hallottam tőle, és a sötét alak elvitte tőlem.
- Nem , neeeeeeeeeeeeeeeee, sikítottam. Edward Szeretleeeeeeeeek!!!!!! Kétségbe estem tudtam itt a vége. Belehalok, ha még egyszer elveszítem. Ez nem lehet. Könnyeim előtörtek, és csak ömlöttek. Megláttam egy másik fekete köpenyes alakot, kinek kezeibe az én törékenynek látszó legjobb barátnőm volt.
- Sajnálom. Suttogta. – mond meg mindenkinek. Sajnálom. Mondta újra.
- Ne Alice ne!!! Ordítottam. Majd az alak elengedett.
- Távozz!! Utasított. De én nem reagáltam semmit, magamat is belevetettem abba a sötét helybe ahol utoljára láttam szeretteimet. Ennyi volt. Vége az életemnek. Nem fájt nem éreztem semmit. Csak egyedül voltam, teljesen egyedül.

Egész testem remegett, és sikítoztam mikor felébredtem. Testem egy hűvös érintéssel találkozott.
- Bella minden rendben? Kérdezte Edward.
Hát persze csak álmodtam. Közelebb húztam hogy meg tudjam, tényleg ébren vagyok. Illata édes volt, bőre hideg, márvány teste enyémet súrolta.
- Köszönöm. Suttogtam.
- Még is mit? Kérdezte értetlenkedve.
- Hogy itt vagy, és szeretsz engem. Mondatom elmosolyodott, majd közelebb hajolt hogy ajkunk összeérjen.
- Bella te vagy az életem. Majd forró csókot intett ajkaimra.