Cullen's Christmas

Cullen’s Christmas

Bella szemszöge

Kint fagy volt, havazott. Kinéztem az ablakomon, és tudatosult bennem a gondolat, holnap szenteste. Alice lázasan szervezkedik, még Charliet is rá tudta venni hogy karácsonykor a Cullen villában vendégeskedjek, de hát Alicenek ki tud ellen állni? Lehetetlenség. Kibámultam az ablakomon, hó borította a tájat, mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. A ház előtt elhelyezkedő lámpa fénye épp hogy világított. A szomszédház udvarában egy hó ember ácsorgott. Tanulmányoztam a tájat, majd szemeim jelezték hogy lassan nyugovóra kellene térnem. Emberi szükségleteimhez híven átvánszorogtam a fürdőszobába letusoltam, és fogat mostam. Mikor visszasétáltam a szobámba a világ leggyönyörűbb teremtése feküdt az ágyamon. Lélegzetem elállt, a gyönyörű „szobor” szemeit lenge öltözékemen lebegtette. Gyorsan ágyamhoz sétáltam, és szoros ölelésébe burkolóztam.
- Hiányoztál. – suttogta.
Charlie már mélyen aludt, de éjszakánként még mindig benézett szobámba.
- Te is nekem. Hogy telt a napod? – kérdeztem.
- Hosszú volt. Alice idegeire mentem. – mondta nevetve.
- Te, Alice idegeire? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Bella, ha nem lehetek veled, eléggé elviselhetetlen leszek. – mondta szerelmem, mintha ez valami alap dolog lenne. Arcom paradicsom vörös lett, nem szerettem a középpontban lenni.
- És neked hogy telt a napod? – kérdezte Edward, terelve a témát.
- Nagymosást csináltam, és lám nem fulladtam bele a mosógépbe. – mondtam nevetve.
- Bella, ez nem vicces. – nézett rám csúnyán szerelmem.
- Komolyra fordítva a szót, majd holnap meglátod. – motyogtam, egy hatalmas ásítás kíséretében.
- Aludj Bellám. – suttogta Edward.
Majd bebugyolált a takarómba, és az altatóm kezdte dúdolni.

Reggel a nap halvány sugarai keltettek.
- Jó reggelt szerelmem! – hallottam meg Edward csilingelő hangját.
- Edward. – bújtam még szorosabban hozzá.
Majd elengedtem, és kislisszoltam a fürdőbe. Elvégeztem emberi teendőim, és visszasétáltam szobámba. Edward a hintaszékemben ringatta magát. Elé sétáltam, és ő egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántott. Fejem mellkasának támasztottam, és beszívtam bódító illatát.
- Charlie egy órával ezelőtt elment. A konyhában hagyta a levelét. – törte meg a csendet szerelmem.
Kimásztam öléből, és felálltam. Edward karjait szorosan derekam köré fonta, és lesétáltunk a konyhába. Edwardnak tényleg igaza volt, Charlie levele a pulton hevert.

„Szia Bells. Boldog Karácsonyt! Sajnálom hogy ilyen hamar eltűntem, de Billyékhez vagyok hivatalos. Érezd jól magad a Cullenekkel.
Apa.”

Össze hajtottam a levelet, és farmerzsebembe csúsztattam. Kinyitottam a hűtő ajtaját kivettem a tejet, majd műzlit szórtam egy tálba, és leöntöttem a tejjel. Leültem az asztalhoz, Edwarddal szembe.
- Ha megetted az a valamit… - kezdte Edward. – Akkor indulhatunk hozzánk?
- Igen, persze. – nyamnyogtam.
- Remek.
Megettem a reggelim, elmosogattam. Mindaddig Edward mögöttem állt, kezeit derekam köré fonva, mintha vas bilincsek lennének.
- Készen vagyok. – jelentettem ki.
- Én vezetek. – vigyorgott Edward.

Megadva sóhajtottam, semmi kedvem nem volt ma egy vitához sem, és valahogy úgy is rávenne hogy átadjam a kulcsokat.
Lovagiasan segített felvenni a kabátom, majd kinyitotta a furgonom utas felöli ajtaját.
Útközben megjegyezte hogy szükségem lenne egy új kocsira, de én csak tiltakoztam, hiszen a furgonom egy klasszikus járgány.
Mikor leparkoltunk a Cullen ház előtt a szám tátva maradt. A látvány… Számtalan érzés kavargott bennem. Az egész házat beborította a hó. Alice díszítése .. Mindenhol piros lámpások, égősorok…. Mintha egy Walt Disney mesébe csöppentem volna bele.
- Edward ez gyönyörű. – szűrtem ki apránként a szavakat fogaimon keresztül.
- Csak Alice. – rántotta meg a vállát szerelmem.
Kezeivel átkarolt, majd óvatosan a kocsihoz szorított, és szenvedélyes csókot hintett ajkaimra.
- Gyere, menjünk, Alice türelmetlen. – sóhajtott Edward.
Mire én csak bólintottam. Amikor beléptünk a házba lélegzetem elakadt. Csodálatos látványban volt részem. Alice kitett magáért. Egy hatalmas karácsonyfa díszelgett a nappali közepén. Páratlan érzés volt. A karácsonyfa piros és arany díszekkel volt ellátva. Mézes kalács illat járta át az egész lakást.
- Végre itt vagytok. – jött ki a konyhából Esme.
- Jó illat van. – jegyeztem meg.
Esme szeme megcsillant. – Köszönöm. – válaszolta.
- Bella!!!!! – rontott le a lépcsőn Alice. Majd egy másodperc alatt az ölelésében találtam magam. – Gyere velem!! – kérlelt..
- Rendben Alice. – bólintottam.
- Este látlak. – suttogta a fülembe Edward.
Alice felvonszolt a szobájába, és onnan egyenesen a gardróbjában találtam magam.
- Tessék. – nyomott a kezembe egy hatalmas dobozt.
- Még is mi ez Alice?
- Edward ajándéka.. Tőled.. - mondta megszeppenve húgom.
- Tessék?
- Hát Carlisle mesélte hogy segítséget kértél tőle.. hogy fényképeket gyűjtsetek Edward emberi családjáról, és tudom nem jártatok túl sok sikerrel. De én viszont… - és ismét a kezemhez tartotta a dobozt.
- Istenem Alice!! Köszönöm!!! – ugrottam húgom nyakába. – Fantasztikus vagy!!
- Nincs mit!! – csiripelte nevetve.
A nap hátralévő része a lakás díszítésével ment el. Mindenben segítettem amiben csak tudtam. Majd este 18:00 –kor Alice magával vonszolt a fürdőszobába, és egy kék koktél ruhába bújtatott, még tiltakozni sem volt időm. Arcomra másodpercek alatt gyönyörű sminket varázsolt, és hajam is egy perc alatt kontyba igazította.
Lesétáltunk a nappaliba. Mindenki a karácsonyfa körül ácsorgott, és az ajándékokat rakosgatták a fa alá.
- Remek munkát végeztél. – suttogtam Alicenek.
Mire ő csak édesen felnevetett. A lépcső aljánál szerelmem várt.
- Gyönyörű vagy! – mondta
Arcom paradicsom vörös lett. – Köszönöm.
Mi is csatlakoztunk a család többi tagjához, és a karácsonyfa köré gyűltünk.
- Köszönjük Bella, hogy itt vagy velünk! – Kezdte Carlisle. – Nem lehet szavakba önteni a most túltengő örömöt a család minden tagjában. Hiszen szemmel látható a boldogság. Három szóban Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
- Boldog Karácsonyt! – hallatszott egyszerre mindenkitől.
Mikor befejeztük az ajándékok átadását, szerelmem magával vitt a szobájába.
- Egy perc. – szóltam, és át settenkedtem Alice szobájába, megfogtam a dobozt, és visszamentem Edwardhoz.
- Boldog Karácsonyt! – nyomtam kezébe ajándékom.
Edward kibontotta, és szemében szétolvadt az aranybarna szín.
- Köszönöm. – lehelte. – De hogyan? – kérdezte.
- Majd egyszer elmesélem. – kacsintottam.
- Tessék ez pedig a tiéd. - Adott át egy kisebb ékszeres dobozkát.
Mikor kinyitottam elmondani se tudom mit éreztem. Szeretetet, örömöt, büszkeséget.
A dobozkában egy ezüst karlánc állt, és utolsó szeme a Cullen család címere volt. Szemem könnybe lábadt.
- Most már kézen foghatóan is a mi családunk tagja vagy. – mondta szerelmem.
- Köszönöm. – böktem ki.
- Mi köszönjük Bella.
Majd egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk a szentestétől.