Boldog Szülinapot!

Sziasztok!

Ezt a novellát Nymphinek ajánlom a születésnapja alkalmából.:)

Kérlek nézzétek el a hibákat, 23:30-kor még ezt írtam..és elég álmos voltam már!:D

Sok Puszi nektek!!!:):)

Meglepetés

(Nessie szemszöge)

Pelenkás korom óta ugyanaz a felállás. Jacob mindig tudja, hogy mire van szükségem – megjegyzem, ami a legtöbbször nem jelent többet ment Ő saját maga – és emlékszik minden rezdülésemre. Neki mindig sikerült mindennel meglepnie engem, és mindig a kedvemben járnia. Megajándékozott két gyönyörű gyermekkel is, akiknek felelősségteljes apukájuknak bizonyult. Végre saját kis családunk is élhette a boldog, felhőtlen életet. Öröm folyamokon egy csónakban ringatózva, dalolva borulnánk egymás nyakába. Vissza akartam adni szerelmemnek a boldogság szikráját, hiába volt Ő önfeledt, mégis meg akartam lepni valamivel ezen a különleges napon. Sohasem voltunk a bulik hívei - melyet Alice néni sajgó szívvel elkönyvelt magában – mégis szerettünk egymás társaságában osztozkodni. Annyi minden történt velünk az elmúlt hónapokban… a viharfelhők is szebben festhettek a fejünk felett, mint mi magunk. De leküzdöttünk mindent. Együtt. És most, hogy a nap előbújt a felhők mögül és újból beragyogja az életünk a légkör fagyos hangulatát is felmelegítve magával ragad és a minket is megbabonáz a boldogság.

A Black ház nappalijában ücsörgök a kezemben görcsösen szorongatva egy foto albumot. Az albumban szereplő képeken a mi családunk szerepel. Egészen a Cullenektől a Blackekig. A két szemben álló család mostanra egy kis szimpátiát nyert egymás között. Ugyan az ellenségeskedés még valamelyest ott maradt, de még se úgy tekintenek egymásra, mint a háborús felekre. Mennyi titkot rejt a világ, sok mindent melyekről a mugliknak fogalmuk sincs. Egyszerű halandók, kik nem tudják, hogy az utcán a szembe jövő jóképű srác lehet, hogy át tud változni nagy szőrős vérfarkassá. Ártalmatlanok a világra nézve, ha békés szándékkal élnek. Annyi minden van ezen a világon, melyekről még jó magam se tudok, és bele se akarok gondolni. Most a legfontosabb az, hogy szerelmemnek örömet szerezzek.

- Stefani! – kiabáltam, mire kislányom előttem termett. Kislányom, aki már nem is olyan kicsi. Most kb. egy 6-7 éves lánykára saccolnék, ha meg kellene mondanom az életkorát.

- Igen mami? – kérdezte lágy dallamos hangon.

- Segítesz nekem egy kicsit?

- Miben? – húzta fel szemöldökét.

- Tortát sütni – mosolyogtam.

- Rendbeeeeen! – kiáltott fel Stef.

- A bátyád merre jár? – érdeklődtem.

- Apuval van… szerintem elaludhattak – rántotta meg a vállát lányom.

- Rendben – válaszoltam majd elindultam a konyhába.

Előkészítettem mindent a sütéshez, összekevertem a csokis piskótát és a krémet is. Stefani ügyesen segédkezett nekem a munkában és közös erővel egy fantasztikus süteményt tudtunk gyártani. Miután elkészült a torta beraktuk a hűtőbe és eltakarítottuk a sütés nyomait a konyhában. Mire pont végeztünk Jake sétált ki a hálóból hatalmas ásítás kíséretében. Leguggoltam Stef mellé és hátulról átkaroltam. Szerelmem elénk lépett és kacarászva megszólalt:

- Miben sántikáltok kisegerek?

- Egerek? – nevetett fel Stefani, mire Jacob leguggolt előttünk és megtörölte Stef lisztes orrát.

- Valami manó nyomot hagyott a nózitokon – Stefanival összenéztünk.

- Ez olyan lányos dolog – mondtam végül.

- Stef, kicsim keltsd fel a bátyádat is… - mosolygott lányunkra szerelmem.

- Rendben! – sikított fel és rohanni kezdett a hálóba.

Jacobbal felálltunk és közelebb rántott magához.

- A te orrod is fehér – puszilta meg a nózim Jake, mire én eltoltam magamtól.

Jacob értetlen képet vágva fürkészte arcomat. Mielőtt bármit is mondhattunk volna egymásnak Stefani és Teddy rohant egyenest felénk.

- Jó reggelt álomszuszék! – öleltem magamhoz fiam. Ő pedig a fülembe súgta.

- Tegnap Alice néni itt járt, amíg aludtatok és azt üzeni, hogy a gardróbban vár rád egy meglepetés meg odaadta a képet, amit Stefanival adunk apunak. – hadarta gyorsan.

- Köszönöm – leheltem egy lágy csókot Teddy homlokára.

- Üzenj a húgodnak gondolatban, hogy vigyétek ki aput a kertbe, és ha azt kiabálom Jöhettek, akkor gyertek be vele! – suttogtam a lehető leghalkabban fiam fülébe.

- Rendben- bólintott, majd láttam, hogy Steffel összenéznek, és egyszerre kiáltják fel:

- Apu gyere ki velünk játszani!!!- fogták meg apjuk kezét.

- Rendben – adta meg magát Jacob és elindult a két is virgonccal a kertbe.

Én kikaptam a tortát a hűtőből és ráraktam pontosan 35 gyertyát. Majd lekapcsoltam a konyhában a villanyt és meggyújtottam a gyertyákat.

- Jöhettek!!! – kiabáltam, mire Stefani és Teddy berohantak és mellém álltak. Közösen énekelni kezdtünk Jacobnak.

- Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod

Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot

Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod

Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán

Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot...

Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél

De minden évben eljön a nap, amikor születtél

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

||: Boldog, boldog, boldog születésnapot... :||

Jake könnybe lábadt szemmel közelített felénk.

- Fújd el – mondtuk mind hárman egyszerre a gyerekekkel. Jacob elfújta a gyertyákat és mindenkit szorosan magához ölelt.

- Boldog Születésnapot! – mondták a kicsik és egy becsomagolt téglalap alakú dobozt adtak apjuk kezébe. Szerelmem letépte róla a papírt és meghatódva nézte az ajándékát, mi nem volt más, mint közös családi kép egy saját kézzel készített képkeretben.

- Köszönöm – ölelte magukhoz a gyerekeket és egy egy puszit nyomott az arcukra. Ekkor viszont Alice rontott be az ajtón.

- Teddy, Stef indulás! – kiáltotta mire a gyerekek rohanni kezdtek az erdőben. Alice rám kacsintott majd távozott, én pedig értetlenül néztem nénikém hűlt helyét. Majd eszembe jutott amit Teddy mondott és besétáltam a gardróbomba ahol egy új ruhászacskó várt rajta egy címkével.

„Kedves Anyuka! A Cullen tanács úgy vélte megvitatni, hogy önöknek is kijár egy éjszakányi pihenés, így a gyerekek ma a Cullen házban alszanak és egy kis plusz ajándéknak valami kéket is hagytam…” Alice.

Már megint az adósod vagyok Alice! Kizipzáraztam a táskát és a szemem kikerekedett a látványtól. Egy fehér- kék fűzős fehérnemű szett állt benne. Ámulatba ejtett ez a darab és mihamarabb magamra varázsoltam, majd besétáltam a hálóba ahol Jacob az ágyon bámulta a plafont.

Lélegzet visszafojtva emelkedtem fölé és édesen a fülébe búgtam:

- Boldog Születésnapot Édes! – majd forró csókot leheltem ajkaira…

Sejtelmes nap

Sziasztok!!:)
Köszönöm szépen a több mint 20.000 látogatót a Brilliant Moon-on :):):)
Írtó hálás vagyok! :)

Ezt a novellát Krisztuhnak!♥ ajánlom. :) Köszönöm neked a rendszeres véleményeket, és azt is, hogy néha meg hallgatod a nyavajgásom :D(L)

Na de a novella..
Jasper+ Nessie novella lett, hiszen ez volt a kövi, amit megszavaztatok még multkor ;) Jó olvasást.. komikat kérek!

Sejtelmes nap

(Renesmee szemszöge)

Mint minden nap, ez is egy esős délutánnak nézett elébe. Jacobnak járőröznie kell La Push- ban, én pedig kettesben hagytam anyát és apát. Nekik is kell az egyedül lét, ahogy nekem is. A Cullen házban sem tolongtak a családtagok. Alice és Rosalie vásárolna mentek, míg Carlisle a kórházban volt, Esme pedig hozzá sietett megakarta, lepni nagyapát. Emmett is vásárolni ment. A mai nap egy különleges nap. Ma van a szerelem napja. Valentin nap.

Jasper bánatos arcot vágva ballagott le a lépcsőről. Majd lehuppant mellém a kanapéra.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Nem tudom, hogy lepjem meg Alice-t. – forgatta a szemeit – Bármi eszembe jut, ő már tud róla. – sóhajtotta, mire én elnevettem magam. – Ez nem vicces – ingatta a fejét, de láttam, hogy szája szélén mosoly bujkál.
- Van egy ötletem – kacarásztam.
- Remek – húzta el a száját Jazz.
- Most meg mi rosszat mondtam? –néztem rá megdöbbenve.
- Alice már biztos látta – láttam, hogy szemeit a plafon felé emelte.
- Megfeledkeztél valamiről – nevettem újra.
- Még is miről? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Mire én megkopogtattam a feje tetejét. – Hahó! Van ott bent valaki?
- Most, hogy így kérded… - gondolkodott el egy pillanatra Jasper, majd mérges pillantásom látva abbahagyta. – Hú. Pont úgy tudsz nézni, mint apád és anyád egyszerre… ez már szinte égeti a bőröm – hahotázott.
- Hm… ez érdekes, vajon véletlen, vagy pedig azért van, mert a lányuk vagyok? – kérdeztem vigyorogva.
- Kitudja – rántotta meg a vállát Jazz.
- Na, érdekel az ötletem vagy sem?
- Alice úgyis látta – rántotta meg a vállát.
- Oh, Jasper – kiabáltam rá mérgesen – Elfelejtetted, hogy Alice az én jövőm nem látja?

Jazz értetlenül nézett rám, de aztán felcsillant a szeme, és arcára ravasz mosoly ült ki. Végre kapizsgálja, hogy miről beszélek. Néha lehetetlen egy nyelvet beszélnem családommal. Jasper mosolya hirtelen eltűnt arcáról, és ismét a bús- komor képe jelent meg.

- Most meg mi a baj? – kérdeztem mérgesen. Istenem, tényleg ilyen nehéz eset lenne ez a hapsi?
- Nem kérhetem tőled azt, hogy egésznap velem legyél, főleg ma nem. Biztos Jacobbal szeretnél lenni – mosolygott halványan.

Igen, tényleg szerelmemmel szerettem volna lenni, de ez mind lehetetlennek bizonyult, hiszen neki is vannak kötelességei és nekem is. Nem csünghetünk mindig egymás nyakán.

- Hahó, Nessie! Itt vagy? – integetett szemem előtt kezével Jazz.
- Igen, persze – mosolyogtam – Amúgy, nagyon szívesen veled tölteném a napom. Jacobnak járőröznie kell – rántottam meg a vállam.
- Sajnálom – mondta őszintén.
- Nem gond – hazudtam, mert igenis gond volt. Azzal nem volt semmi problémám, hogy Jasperrel kell lennem ma, mert imádtam őt. De miért pont ma nem ér rá Jake? Ez nem fair.
- Érzem – kacsintott rám ravaszul Jasper. Mit forgat a fejében?
- Bocsi – nevettem fel. – Szóval, mivel szeretnéd meglepni Alice-t? – kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon.
- Hm, nem is tudom – gondolkodott el.
- Nekem lenne egy ötletem – kacsintottam Jazz-re.
- Hadd halljam – kérlelt csillogó szemekkel.
- Mit szólnál – kezdtem bele – Sakkoznátok egyet Alice- el…
- Úgyis ő nyerne – vágott szavamba Jasper.
- JASPER – kiabáltam rá mérgesen – Szóval, melletted lennék, és akkor esélye se lenne nyerni. És ha megnyerte, de csak akkor megkapja a jutalmát.
- És mi a jutalom? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Mit szólnál 2 repülőjegyhez? – ajánlottam.
- És hova menjünk? – kuncogott.
- Mindent én találjak ki? Jasper, légy egy kicsit kreatív! – szóltam rá.
- Bocsánat, anyuci – nevetett ördögien – Mit szólnál… mondjuk…
- Párizs? – ajánlottam végül, amikor megelégeltem Jazz hahotázását.
- Remek ötlet kicsi lány – vigyorgott Jasper.
- Akkor, látogassunk meg egy utazási irodát – pattantam fel a kanapéról.

Jasper követte mozdulatom, felkapta apa Volvo-jának kulcsát, és megindultunk a garázs elé. Az ezüstszínű csodajárgány békésen „szunnyadt” a helységben. Bepattantam az anyósülésre, Jazz pedig a vezető oldalára.

Mire feleszméltem, már Port Angeles városka tábláját pillantottam meg. Ennyire elbambultam volna? Jasper leparkolt az utazási iroda előtt, ide jövünk mindig, ha „nyaralni” kívánunk menni. Ki szálltam a kocsiból, és kecsesen az iroda felé vettem az irányt. Jazz kinyitotta előttem az ajtót, majd besétált utánam a fülledt kis szobába.

- Jó napot! – szólt udvariasan egy vékony barnahajú hölgy.
- Jó napot – köszöntem a legbársonyosabb hangomon.
- Szép jó napot! – köszönt Jasper is édes- mézes mázos vámpír hangon. Igen, a családom tudta, hogy vegye le az embereket a lábukról.
- Miben segíthetek? – a hölgy még nem tekintett felénk, valami papírt írt alá épp. Majd felemelte fejét, és szája széle mosolyra görbült- Oh, Mr. Hale és Ms. Cullen – üdvözölt újra minket Selena, igen Selena ez volt a nő neve.
- Repülőjegyet szeretnénk – vigyorogtam.
- Hova utazik a család? – mosolygott Selena is.
- Párizsba. – felelte csillogó szemekkel Jazz.
- Rendben, egy pillanat – valamit bepötyögött a számítógépbe – Kész is van. Kártyával fizet Jasper? – kérdezte egy kis idő múlva Selena.
- Persze – nyújtotta át bankkártyáját Jazz.
- Készen is vagyunk – adta át a jegyeket Selena.
- Köszönjük – mondtuk egyszerre Jazz-el. – Viszlát!
- Viszlát! – szólt utánunk az ember hölgy.

A haza út csendesen telt, valami Rock and Roll szám szólt a rádióban, amit Jazz kívülről fújt. Már csak a házat kell átvarázsolnunk, amikor hirtelen eszembe jutott valami, és hatalmas jókedv hullám söpört át testemen.

- Minek örülsz ennyire? – kérdezte meglepetten Jasper.

- Majd otthon elárulom – nevettem tovább.

Mikor beléptünk a házba, egyből berontottam a nekem kialakított szobába, és hatalmas papírokkal, és ollóval tértem vissza, na meg persze ragasztóval.

- Mire készülsz Nessie? – húzta fel a szemöldökét Jazz.
- Csináljunk egy életnagyságú sakktáblát – mondtam lelkesen.
- Egyre jobb ötleteid vannak – kuncogott fel.
- Akkor lássunk neki – nyomtam Jasper kezébe egy ollót, és papírokat.

Jasper nem vacakolt sokat, vámpír gyorsasággal megoldotta a feladatot, és diadalmasan mosolygott rám.

- Készen vagyok – jelentette ki büszkén.
Mire én is vámpír gyorsaságommal kivágtam, és megcsináltam a bábukat.
- Én is – kacsintottam Jazz-re.

Épp, hogy elhelyeztük a nappaliban a gyártmányunk Alice és a többi családtag lépett be az ajtón fülig érő szájal. Jasperrel egymásra néztünk, és bólintottunk.

- Végig melletted leszek – biztosítottam őt, hogy Alice-nek még alkalma se lehessen a csalásra.
- Sziasztok – szökkent mellénk Alice. – Mit csináltatok? – kérdezte izgatottan.
Jazzel megrántottuk a vállunkat.
- Alice, édesem – szólt selymes vámpírhangon Jasper – Lenne kedved játszani velem? – pillantott az óriási sakktábla felé.
- Hát persze – kuncogott ördögien nagynéném.
Jasperrel a sakktábla egyik végébe álltunk.
- Hé! Erről nem volt szó – nyögött fel Alice.
- Mi a baj kedvesem? – kérdezte Jazz.
- Hát…Nessie..
- Oh, sajnálom Alice – nevettem fel.

A „csata” hosszú időt vett igénybe, Alice még így is nagyon jól játszott, de mivel Jasper átszerette volna adni kedvesének szánt ajándékát, így az utolsó pillanatban elhátráltam Jasper- től. Mire Alice elé tárult a jövő, és megtette a végső lépést. Legyőzte Jazzt.

- Azt hiszem nyertem – jelentette be büszkén nénikém.
- Remek voltál – búgta immár Alice fülébe Jasper. Mire nagynéném édesen felnevetett.
- Mi a jutalmam? – kérdezte olyan tipikus kiskutya szemekkel.
- Azt meg kell keresned – mondta Jasper, mire én meglepődtem. Erről nem volt szó.

Alice felszaladt az emeletre, majd vissza le a kezében egy hatalmas vörös rózsa csokorral, és egy borítékkal.

- Köszönöm – szorította magához férjét.
- Boldog Valentin napot kedvesem – ölelte magához Jasper Alice-t.

Magukra hagytam őket, és felsétáltam kicsit szomorkásan a szobámba. Most még jobban hiányzott Jacob. Annyira szerettem volna én is átadni neki az ajándékom, melyről még csak apa és anya tudott. Eldőltem az agyamon, és kezem a hasamra tapasztottam. Már az alvás szélén jártam, amikor egy meleg kezet éreztem karomon. Szemeim kipattantak, és boldogan ugrottam szerelmem nyakába.

- Szia édes – köszönt Jake.

- Szia – mosolyogtam őszintén.
- Boldog Valentin napot kicsim – suttogta a fülembe. Édes lehelete megbénította érzékszerveim.
- Neked is – mondtam kipirulva. – Van egy meglepetésem.
- Igen, és mi az? – kérdezte ragyogó szemekkel.

Jacob meleg kezét a hasamra tettem. – Hát, bővül a családunk – mondtam szikrázó mosollyal.
- Ez csodálatos! – ölelt még jobban magához szerelmem.

Én pedig boldogan nyugtáztam ezt a napot. Hiszen minden sikerült, amit elterveztem. Boldog voltam, igazán boldog. A szerelmes vizek tengerén eveztem egy csónakban Jacobbal.

Puszi: Hencii(:♥